Iskolakultúra, 1999/1 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1999 / 6-7. szám - TANULMÁNY - Bogoly József Ágoston: A reflektált intertextuális olvasás kiterjesztése

Danka Krisztina A „Kérdés” és a „Felelet” embere Hindu mitológiai elemek Szabó Lő­rinc és Weöres Sándor költészetében „Ha az európai kultúra nem kíván bezárkózni valamiféle meddő provincializmusba, az övétől eltérő értékrendekkel, a megismerés más útjaival is meg kell ismerkednie.” (Mircea Eliade) A zsidó teológia kétféle embert ismer. A „Kérdés”, illetve a „Felelet” emberét. A „Kérdés” embere a tudós, aki faggatja a világot, titkait keresi, a „Felelet” embere pedig a hívő, aki úgy véli, hogy Isten már megválaszolt mindenre, ezért nem kérdez, hanem elmélyül a „Feleletben”, a kinyilatkoztatásokban. A tudós kulcsszava az Ész, a másiké a Hit. A huszadik század szellemi történelmében komoly tendenciák mutatkoznak a „Felelethez” való visszatérésre, a 19. század túlhajtott racionalizmusával szemben az irracionalizmus felé hajló kiútkeresésekre. A keleti kultúrák növekvő népszerűségének szellemtörténeti okairól Descartes szerint a tudomány azt vizsgálja, hogy milyen a világ, a vallás pedig azt, hogy milyennek kellene annak lennie. Valaha a megismerésnek e két aspektusa elválaszthatatlan volt egymástól, s noha „szerelmi viszálykodásukban” (]) néha hátat fordítottak egymásnak, sőt, nemegyszer keresetlen szavakkal illették egymást, mégis tudták, hogy nem nélkülözhe­tik a másik létét. A legnagyobb szakítás a felvilágosodás idején történt, amikor is a tudomány kategorikusan kijelentette, hogy a világ megismeréséhez nincsen többé szüksége partneré­re, a természet önmagában - a végső emberi létkérdések feltevése nélkül - is vizsgálható, ér­telmezhető, így megismerési módszerei közül száműzött mindent, amit nem támasztanak alá empirikus tapasztalatok, s Isten mindenhatóságát átruházta az emberi Észre. A tudomány tehát megkezdte önálló karrierjét: szédületes iramban fejlődni kezdett az ipar, a technika, melyek az eltaszított „kedves” hiányát igyekezték feledtetni. A Ráció dia­­dalútja a 19. század derekán, a pozitivizmus nyomán tetőzött, amely a felvilágosodás szellemi örököseként kizárólagosan a tapasztalatban és a tényekben vélt biztos támaszt ta­lálni, s a vallásos és metafizikai világmagyarázatokról egyáltalán nem vett tudomást. A darwini evolúcióelmélet jóvoltából a teremtés jogát is kicsavarta Isten kezéből, akit ké­sőbb Nietzschétől kölcsön vett szavakkal halottnak nyilvánított. (2) Az ember számára így hát megüresedett az égbolt; e helyett a tudomány ígért megvál­tást. Az irracionális szféra kiiktatásával megszűnt a kárhozattól való rettegés, nem nehe­zedett tovább a vállra felülről érkező parancsolatok súlya. Isten trónfosztása után relatív­vá vált a morál, az ember cselekedeteit ezentúl nem holmi imperatívuszokban elhangzó te­kintélyelvű utasítások, hanem saját belátása határozta meg, elszállt alávetettségének érzé­se. (3) De vajon az imigyen elnyert függetlenségéért mit adott cserébe?

Next