Iskolakultúra, 2002/2 (12. évfolyam, 8-12. szám)
2002 / 12. szám - KONFERENCIA - Fenyő Imre: Hermeneutika és tradíció
Fenyő Imre: Hermeneutika és tradíció Most azonban azt is ki kell jelentenünk, hogy a jelentésadás nem a puszta önkényen alapul az interpretátor felelősséggel tartozik interpretációját lehetővé tevő tradíciójának. A felvetődő kérdések nem szubjektívek, nem az interpretáló individuum partikuláris szeszélyéből fakadnak, hanem magából a tradícióból Mivel a jelenség komplexitásából eredően különböző értelmezési aspektusokat kínál, vagyis különböző irányokban tehet szert jelentésre, minden értelmező szert tehet tradíciójából fakadó motívumának megfelelően arra a kérdésfeltevésre, melyből a jelenség éppen számára értelmezhető. Ha az interpretációt ezek alapján módszeresen végzik, az ismeret objektív lesz. Egy ilyen társadalomtudományos diskurzus feljogosít bennünket arra, hogy Heller Ágnes gondolatával (Heller, 1997) - abban reménykedjünk, nem kell lemondanunk a bizonyosság kereséséről, még ha lemondunk is az örök igazság bizonyosságának kereséséről, illetve ha a hangsúlyt egyre inkább magára a keresésre helyezzük is. Jegyzet (1) Ezek az egyéni különbségek megkönnyíthetik, de meg is nehezíthetik az egyén társadalmi életét. Eredményezhetnek kiugró teljesítményeket, melyeket a közösség nagyra értékel, de eredményezhetnek olyan magatartást is, melyet a többség deviánsnak tart és szankcionál. (2) Az idegen világkoncepció világában épp ez a megszokott működés hiányzik. Az elvárások rendre csalódáshoz vezetnek, az idegen világkoncepció ismerői különös és titokzatos szabályokhoz alkalmazkodva vezetik életüket. (Schütz, 1944) (3) Ha ismerős kultúrákat idegenként teszünk vizsgálatunk tárgyává, a megértést a mindennapi élet tudományelőtti gyakorlatából a reflektált eljárások szintjére emelhetjük. (4) Elsősorban ezért gondolom, hogy ha a tudás nem abszolút, hanem szociohistorikus folyamat által meghatározott, és ha a társadalmi csoportok egyszerre tartalmaznak eltérő világnézeteket, a fenomenológiai alapozású szociológia tudja kezelni a fragmentációt és így a posztmodern világ kihívásait. (5) Ezzel kiszélesedik az a terület, ami szociológiának számít, s ez veszélyeztetheti a hagyományos értelemben felfogott termékeny diszciplináris identitást és a működő professzionális munkamegosztást ismeri el Ben Agger. (Agger, 1983) (6) Az „intézmény” fogalmat a szó kiterjesztett tudásszociológiai értelmében használom. (Berger - Luckmann, 1998) (7) Nikomakhoszi etika VI. 3-10. Irodalom Berger - Luckmann (1998): A valóság társadalmi felépítése. Jószöveg, Budapest. Gadamer, H.-G. (1984): Igazság és módszer. Budapest. Habermas, Jürgen (1984): A társadalomtudományok logikája. Atlantisz, Budapest. Heller Ágnes (1997): A társadalomtudományok hermeneutikája. In: Heller Ágnes: Életképes-e a modernitás? Latin Betűk, Budapest. Landgrebe, Ludvig (1940): The World as a Phenomenological Problem. Philosophy and Phenomenological Research, 1. Issue 1. 38-58. Grathoff, Richard (1989, szerk.): Philosophers in Exile (The Correspondence of Alfred Schutz and Aron Gurwitsch, 1939 - 1959). Indiana University Press. Schütz, Alfred (1945): On Multiple Realities. Philosophy and Phenomenological Research, 5. Issue 4. 533-576. Schütz, Alfred (1944): The Stranger: An Essay in Social Psychology. American Journal of Sociology, 49. Issue 6. 499-507. White, Hayden (1997): A történelem terhe. Osiris - Gondolat, Budapest.