Iskolakultúra, 2003/1 (13. évfolyam, 1-7. szám)

2003 / 6-7. szám - KONFERENCIA - Kardos József: Fordulat a magyar iskolák életében: a Rákosi-időszak oktatáspolitikája

Kardos József Fordulat a magyar iskolák életében: a Rá­kosi-időszak oktatáspolitikája A magyar iskolák életében nagy fordulatot, súlyos törést hozott az 1948-ban bekövetkezett államosítás, az állami iskolamonopólium kiépítése. A szerves fejlődést megbontó, durva beavatkozás az állami iskolafenntartás korábbi, valós értékeit és lehetőségeit is rontotta. Tanári életutak, szülői és tanulói ambíciók, világnézeti elkötelezettségek, iskolaszervezeti tradíciók szenvedtek pótolhatatlan kárt és veszteséget. A­z oktatáspolitikai változás annak az egész országot megrázó politikai fordulatnak a része volt, amely a szovjet típusú szocializmus erőszakolt bevezetését, a Ráko­­si-rendszer megvalósítását jelentette. Az iskolák állami fenntartása az uralkodó párt, az MDP vezetését és mindenre kiterjedő beavatkozását hozta. Az iskolareformok, a tantervek, a tankönyvek, a tananyag meghatározása, a pedagógusok, az igazgatók, az ok­tatásirányítók kiválasztása, a rosszemlékű kádermunka bevezetése a pártvezetők kezébe került és a politika széljárásának játékszerévé vált. Ezt az értékvesztést nem pótolhatta az egykori propaganda kedvenc jelszava, hogy a tanulás népmozgalommá vált Magyaror­szágon. Tény, hogy soha nem látott létszámban vettek rész az oktatásban diákok és hall­gatók, tömegessé vált az esti és levelező oktatás, és olyanok is iskolába, egyetemre ke­rülhettek, akiknek erre korában aligha lett volna esélyük. Az oktatás, a képzés színvona­lát azonban a kötelező tananyag ideologikus töltete és silánysága lerontotta, így a szám­szerűségükben mutatós eredmények gyakran megtévesztőek voltak. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a pályán maradt pedagógusok közül nagyon sokan a kötelező tananyag mel­lett a maradandó értékeket is oktatták, és az állandó fenyegetettség ellenére is lelkiisme­retük szerint nevelték növendékeiket. Bizonyára rajtuk és a jóérzésű szülőkön, diákokon múlott, hogy­­ a Rákosi-korszak torzult iskolarendszere és kultúrája ellenére - a károk, az értékvesztések, a hiányok dacára mégis többségükben becsületes magyar emberek, tö­rekvő szakemberek, megújulni képes értelmiségiek népesítették be az országot, várva egy jobb fordulatra, amiért tenni is kívántak, és tettek is. Az oktatáspolitikai fordulatnak természetesen voltak bizonyos előjelei: az általános is­kola hajszolt és megalapozatlan létrehozása, a politikai harcoknak az iskolákba szivárgá­sa, az iskolareformok sürgetése mind-mind erre utalt. Az állami iskolamonopólium meg­valósítása után azonban minden minőségileg más módon, más formában jelentkezett. Jól mutatta ezt a középiskolai reform esete. A reformra már csak az általános iskola lét­rehozatala miatt is szükség volt. Az Országos Köznevelési Tanács 1947-re elkészítette az első terveket. (1) Ezek szerint a gimnáziumnak három tagozata lett volna: az első a huma­nisztikus típus, a második a latin helyett egy élő nyelvet tanító, a harmadikban pedig a mo­dern nyelv mellett a fizika, a kémia, a matematika kapott volna nagyobb hangsúlyt. Az egyes tagozatok nem különültek volna el mereven, közös törzsanyagot terveztek, amely azután az elágazás alapját adná. A tagozatok ugyanazon iskola falai között működtek vol­na. A modern elképzeléseket tartalmazó, ugyanakkor kontinuitást is felmutató tervezetet a VKM többször is visszaküldte, korrekciókat kérve. Végül 1948 nyarán az Országos Köz­nevelési Tanács kísérleti megoldásként négy évre szóló engedélyt kért. Ez akkor elmaradt. 73

Next