Iskolakultúra, 2007/1 (17. évfolyam, 1-7. szám)

2007 / 2. szám - SZEMLE - Baranyák Csaba: A Háy-olvasás lehetőségei

sai a Tar-oeuvre legjavának létrejöttét követően keletkeztek, a(z) - bárha véletlen, nem tu­datosult, akaratlan - átvétel tehát Háytól Tar felé irányul.) Hétköznapi emberekről, a bennünket foglalkoztató dolgokról, kortárs problémákról (fel­nőtté válás, párkapcsolatok, iskola, szórakozás, zene, karrier, élet, halál) olvashatunk. Kö­zérthetők, érdekesek, izgalmasak, pergők a történetek. Lehet nevetni rajtuk. Együttérzünk a szereplőkkel. Általában így reagálnak gimnazistáim a Háy-szövegek népszerűségét firta­tó kérdéseimre. Mutassunk rá, hogy az író hangsúlyozottan történetsémákat tár elénk: x megcsalja y-t, x szakít y-nal, x beleszeret y-ba, x becsapja y-t, x megismeri y-t majd csaló­dik benne,stb. (Vö. a proppi funkciókkal és Jel les egyszerű formáival.) A diákok könnyen dekódolják, interiorizálják az ismerős sémákat, élethelyzeteket, hiszen azok valójában identitásukat permanensen alakító narratívák, segítségükkel életük eseményeit értelmezik. Nem feladatom Hayden White, Ricoer, MacIntyre, J. S. Bruner stb. narrativitáselméletei­­nek ismertetése, mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy „csak narráció által és a kul­túránkban jelen lévő s elbeszélt életek és ének végtelen változatossága által építhetünk fel egy gazdagon tagolt és autonóm­ént”. (Rico­­ert parafrazálja Hankiss, 2005, 248-249.) Ehhez segíthet hozzá a tömegkultúra, a mé­dia hermeneutikai reflexióról leszoktató, sztereotip üzenetei ellenében változatos értel­mezési kereteket kínáló szépirodalom. Van­nak, akik szerint a média fenyegető manipu­latív törekvéseivel szemben „az emberi auto­nómia egyetlen esélye az, ha alternatív nar­ratívák - értelmezési sémák - gazdag reper­toárjával rendelkezünk, illetve kialakult ben­nünk az az igény, hogy ugyanazt a történetet többféle perspektívát megvizsgálva értel­mezzük”. (Knausz, 2002, 93.) Vajon mi mit tennénk a felszarvazott Bikás Lajos (A tele­fonszerelő) vagy a család melegét hírből sem ismerő, bandázó, kábítószerező „haverom” (Lacika) helyében? A hiteles élet kritériuma­ként is szemlélhetjük a fent leírtakat: „ ha hi­teles ént akarunk magunkban kialakítani, ak­kor el kell beszélnünk, meg kell fogalmaz­nunk életünket, életünk történetét, alakulását. Egyszer egy héten, egy hónapban vagy akár egy évben. De mindenképpen addig, míg nem késő”. (Hankiss, i. m. 251. Ad vocem: a fogékonyabb diákok körében szorgalmazzuk Han­kiss könyvének, kiváltképp az önépítéssel foglalkozó első részének elolvasását.) Az önis­meretnél lyukadtunk ki; egyrészt a befogadás sosem lezáruló aktusaiban folyvást önmagun­kat értjük másként, másrészt önismeret hiányában megvalósíthatatlan bárminemű autenti­kus élet. Ezért megkerülhetetlenek a látszólag banális „Miért tetszett, mi tetszett benne, mit gondolsz róla, egyetértesz vele?” jellegű kérdések, műveltségük megszerzése mellett diák­jaink reális ön- és életértelmezése a tét. Poétikai hozadékaikon túl ehhez segítenek hozzá Háy (Tar, stb.) történetei. Hihetetlenül inspiratívvá, produktívvá válhat, ha sikerül megszerveznünk egy oldott légkörű találkozást tanítványaink és a választott/tanított jelenkori szerző között. Az érin­tett korosztály képviselői lelkesen kutatják a tanári és a művészi előfeltevések, interpre­tációk különbségeit, első kézből értesülhetnek írói műhelytitkokról, az alkotói folyamat érdekességeiről, felteszik az őket izgató kérdéseket. Valódi intellektuális élmény, minden pályatársam figyelmébe ajánlom. Hihetetlenül inspiratívvá, pro­duktívvá válhat, ha sikerül meg­szerveznünk egy oldott légkörű találkozást tanítványaink és a választott/tanított jelenkori szer­ző között. Az érintett korosztály képviselői lelkesen kutatják a ta­nári és a művészi előfeltevések, interpretációk különbségeit, első kézből értesülhetnek írói mű­helytitkokról, az alkotói folya­mat érdekességeiről, felteszik az őket izgató kérdéseket. Valódi in­tellektuális élmény, minden pá­lyatársam figyelmébe ajánlom. 138

Next