Iskolakultúra, 2009/1 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 3-4. szám - TANULMÁNY - Somogyvári Lajos: Narratívum(ok) Brunszvik Teréz életéről és munkásságáról
Somogyvári Lajos: Narratívum(ok) Brunszvik Teréz életéről és munkásságáról A cél felismerése után következik kettős harca: önmagával és a körülményekkel. Az előbbi egy tudatos döntés eredménye, mellyel Teréz megindítja saját morális átalakítását, önvizsgálaton alapuló erkölcsi tökéletesedését. Ez a küzdelem még pozitívabbá teszi alakját, hiszen önmaga legyőzésével alakítja ki személyiségét. A külső harcnak több állomása is van, az első talán (ahol színre lép az immár kész személyiség) az 1817-1818- as éhínség idején szervezett jótékonysági akciója. Ennek keretében egyből túllép az arisztokrata hölgyek hagyományos karitatív tevékenységén, hiszen nemcsak felületi kezelést kíván nyújtani, hanem alapjaiban megoldani a problémát a szegény nép tanításával-nevelésével. Az első kalandot hamarosan követi a többi, a következő fontos esemény életében az első óvoda megalapítása 1828-ban (a megnevezés problematikusságához lásd: Vág, 1979, 115-126.) és az óvodai mozgalom elindítása, melynek irányítása (rajta kívül álló okok miatt) hamarosan kicsúszik a kezéből, így tevékenységi körét újra külföldre kell kiterjesztenie. A cselekményre az első szakaszban (a konfliktust megelőzően) a várakozás jellemző, ezt követően, a kibontakozásban bizonyos hullámzást figyelhetünk meg: folyamatos erőfeszítéseket a cél megvalósítására, időleges sikereket és kudarcokat (mindezeket most nem tekintem át). Az eredmény minősítése utólagos nézőpont függvénye, amely az alapítónak szól. A cselekmény végét nem nevezhetnénk happy endnek, hiszen a magyar szabadság ügye elbukott, Brunszvik Teréz kezdeményezéseinek csak kis része valósult meg, illetve maradt fenn - mégsem érezzük feleslegesnek a nő- és gyermeknevelés harcosának küzdelmét, hiszen a jövőbe vezető út megmutatása (az eredménytől függetlenül) pozitív tettként üdvözölhető. Ahogy egy kortársa, Arany János saját kritikai normáival kapcsolatban fogalmazott: a tragikus hős nem tudja, hogy el fog bukni, és így vállalja a küzdelmet. Az igazi, eposzi hős viszont tudatában van bukásának, és a reménytelenség ellenére is vállalja a harcot (Dávidházi, 1992). Brunszvik Teréz története egy ilyen eposzi hősről szól. Befejezés A dolgozat végére talán sikerült igazolnom az alapfeltevést, mely szerint egy történeti személyiség életének megítélésében nagy szerepe van annak, ahogyan történetét előadják, amilyen formába öntik a rendelkezésre álló forrásanyagot. Nem tulajdonítok kizárólagos érvényt ennek, azaz nem hiszem, hogy a múlt és interpretációja független volna egymástól, és csak a történeti művek megszerkesztettségét lehetne vizsgálni (mint ahogy például Hayden White állítja). Mindössze azt állítom, hogy a forma kérdése nem mindig elhanyagolható tényező, még ha tudományos diskurzusok elemzéséről van is szó. Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy tudomány és a művészetek egészen a 18. századig szoros összefonódásban léteztek, s a történetírói munka értékét is gyakran artisztikus jellemzők alapján ítélték meg (16). Nem minden tanulság nélkül való szempont ez, amely, mint láthattuk, neveléstörténeti személyiségek élettörténetének kutatásában is hasznosítható. Jegyzet (1) A cselekményesítés (employment) a narrativista történetfilozófia egyik kulcsszava, az elmélet ismertetésénél részletesebben lesz szó róla. (2) Jelen esetben az irodalmi, fikciós megszólalásokat jellemző eljárásokra gondolok. (3) Az első válaszkísérlet megfogalmazásaira példák: Collingwood, 1987; Ricoeur, 2000. A történeti műveket teljes egészében történészi konstrukcióknak, illetve nyelvi rendszernek tekintő válaszokra lásd: Barthes, 2003., illetve: White, 1978. A szemléletmód elméletéhez és gyakorlatához lásd: Pető és Waaldijk, 2005; Pető és Waaldijk, 2006. (4) Jellemző példa: Brunszvik Teréz „később minden nehézséget vállaló eltökéltsége már megmutatkozik”, de „távol van még az egész emberiséget befogadó világszemlélettől” (Dániel, 1986, 62-63.). (5) Az anaforára jellemző példa, mikor a szövegben egy már korábban szereplő tényre utalunk vissza - például: ezt a tulajdonságát az illetőnek gyermekkorában is megfigyelhettük. A katafora pedig a szöveg későbbi részében kerül értelmezésre például: később fog ez kifejlettebb formában fog előbukkanni. Az anafora a „már” idődimenzióját hordozza, a katafora a „még” időbeliségében mozog. A két alak-