Iskolakultúra, 2009/2 (19. évfolyam, 7-12. szám)
2009 / 7-8. szám - SZEMLE - Hoványi Márton: Halott Sirály? Zelk Zoltán Sirály című versének értelmezése
Halott Sirály? Zelk Zoltán Sirály című versének értelmezése „Halottas se ide, se oda " (1) Zelk Új versek alcímet viselő kötetét nagy várakozás előzte meg, hiszen az előző gyűjtemény sok évvel korábban jelent meg, s az időközben az 1956-os forradalom után bebörtönzött költőt sokan az ez idő tájt jellemzővé vált értelmiségi sors egyik sokat szenvedett példájának tekintették. A politikai fogságot csak tetézte feleségének és anyjának halála, amit a kritika intenzíven összekötött a Sirály és a kötet egészének tematikájával. A nyilvánvalóan adott keletkezéstörténeti sajátosság azonban talán túlságosan is rátelepedett a kritikai megítélésre.anulmányomban Zelk Zoltán Sirály című, általában emblematikusnak tekintett (2) költeménye értelmezésével foglalkozom. Az 1963-ban megjelent Tűzből mentett hegedű kötet gazdag recepcióval bír. Ennek vázlatos áttekintése és értékelése nélkülözhetetlennek tűnik saját interpretációm kifejtése előtt. A kortárs recepciót olvasva úgy tűnik, hogy az életrajzi események alapján (is) olyan tekintéllyé nőtte ki magát a hosszasan hallgatásra kényszerülő Zelk, mely tekintély kultusszá terebélyesedve teljes művészeti legitimitást kölcsönzött neki, egyes korábbi, esetleg gyengébb poétikai megnyilvánulásai ellenére is. Szinte a megjelenés előtt biztosított volt az osztatlan siker. Példaként Garai Gábor (1963) és Székelyhídi Ágoston (1963) írásai hozhatók fel, akik meglehetősen kevés erőfeszítést tettek a kötet tényleges, szövegszerű elemzéséért, annál többet fáradoznak az említett kultusz által kitermelt pozitív előfeltevés önigazoló kifejtéséért. Az együttérzésből fakadó sajnálat, már-már rajongva, átütő sikerként könyvelt el minden sort a kötetből, még inkább a legnagyobbnak kikiáltott Sirály című versből. Fel sem merült, hogy hiányosságot vagy esetlegességet keressenek bárhol. Megközelítésében és eredményeiben is hasonlónak tekinthető Sinka Erzsébet (1999,375-379.) lelkes műve, mely nem kevesebbet tűz ki céljául, mint a költő meg nem írt önéletrajzának megírását, ahogy azt már alcímében is jelzi. Az életrajzi háttér buzgó ecsetelése teszi ki azt a külföldi nyilvánosságnak szánt írást is, mely Ferenczi László (1979) tollából született meg a 1970-es évek derekán. Komolyabb elemzést nyújt Rónay György (1963), aki Zelknek a kísérletező költőktől való különbözőségét taglalja, amellett, hogy Arany poétikai örököseként aposztrofálja. A Sirályt a teljes, érett és telt művek közé sorolja Rónay. Fülöp László (1973) szintén Arany János örökösének titulálja a Sirály szerzőjét, amikor az Őszikék ciklus poétikai eljárásaihoz és tematikájához kapcsolja Zelk poémáját. A személytelen líra radikális elutasításáról beszél a kritikus, amikor hangsúlyozottan a spontán, őszinte és közvetlen beszédmódra hívja fel a figyelmet. Értékelésével kapcsolatban kérdésként merülhet fel, hogy mit ért őszinteségen, és mitől lesz a líra személyessé, avagy mennyiben tautologikus rácsodálkozóan érvelni a lírai hangról a líra műfajában. Hasonlóképpen problematikus az is, hogy a „szereti megtartani az élmény reális alapszintjét” (1973, 70.) kijelentésben mit jelent pontosan a „reális” vagy az „alapszint” kifejezés. Ehhez hasonlóan a „vallomásköltő” kifejezés romantikus felhangja is vita tárgyát képezhetné. Fülöp valószínűleg az Újhold körének tárgyias lírájával igyekszik valamifajta szembeállítást megfogalmazni Zelkről szólva, de ezt meglehetősen ingatagon és félreérthetően teszi meg, ezáltal végig lebegtet 120