Iskolakultúra, 2010/1 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 3. szám - KONFERENCIA - Mikonya György - Pirka Veronika: Életreform- és társadalmi-pedagógiai megújulási mozgalmak Magyarországon a 20. század elején
Mikonya Gy. - Pirka V.: Életreform- és társadalmi-pedagógiai megújulási mozgalmak Magyarországon... A nazarénusok történetének „historiográfiája ” A nazarénusok olyan „...lélekben erős emberek, akik hitüket megvalósítják az életben. Egyetlenegy közülük többet ér Isten országa számára, mint sok száz vagy ezer olyan ember, aki csak beszél, de nem cselekszik.”-vallja Tolsztoj (1967,49., 69. o.), a vallásos mozgalmak nagy pártfogója. Eötvös Károly (1904) művét a szakértők alapműnek tartják a nazarénusokról, arra alapozva, hogy a szerző felkeresett nazarénus felekezetű embereket és leszármazottaikat, és elbeszéléseik alapján írta meg szociográfiai ihletésű regényét. Később azonban többen kritikát gyakoroltak Eötvös könyvét illetően, mivel szerintük kérdéses, hogy mennyi a költői fantázia műve és mennyi a valóság benne. A bírálat szerint a regény műfajában megjelent könyv „...egyetlen mondanivalója a vallásos csoport alakulásának, működésének és magyarországi alapítójának, Hencsei Lajosnak csodálkozó tisztelettel való bemutatása” (Bottyán, 1968, 54. o.). Mindenképpen értéke azonban Eötvös Károly munkájának, hogy nyomán kutatások kezdődtek a nazarénusok életének részletes feltárására: ezek között például Szeberényi Lajos Zsigmond tótadaróci, majd békéscsabai evangélikus lelkész kutatásait lehet megemlíteni. A nazarénus gyülekezetek a századfordulón élték virágkorukat. Megjelentek az irodalomban is, így Komjáthy Jenőnél, Tömörkény István novelláiban, Justh Zsigmondnál , Féja Gézánál, Újlaki Antalnál és Soós Sámuelnél. A ránk maradt adatok alapján az első évek nazarénusainak zöme még iparoslegény volt. Előző vallásuk római katolikus és protestáns lehetett vegyesen. Az új eszme a bácskai, dél- alföldi misszió kibontakozása idején hat a parasztságra. Társadalmi bázisa az ipar kizsákmányolt munkásrétege, amelyben élt valamiféle messianizmus, várakozás az evangéliumra, valamire, ami emberséges, és megoldást hoz az élet szenvedéseire. A más vallású hívők társadalmi érzékenységük miatt hamarosan a nazarénusokban kezdték látni a társadalmi rend felbolygatóit, és ezért nevezték el őket nazarénusoknak; ez a tény magyarázatul szolgál a körülöttük kialakult fogalmi és értelmezésbeli anomáliákra is. A szépirodalomban kibontakozó nazarénus-kép elég jól mintázza a felekezet tagjainak morális és gyakorlati életét: megfogalmazódik benne a messianisztikus várakozás egy jobb lelki-testi élet iránt, mely az életreform-mozgalmak vallásos irányzatainak alapelveiben is megnyilvánul. Néhány példa erre, természetesen nem a teljesség igényével: a nazarénus embert jellemzi az egészséges szenvedély, az ősi erő, mely átsegíti jón és rosszan. Ők az őskeresztények, akik a Biblia sajátos, szó szerinti értelmezése alapján egy ősi, egyszerű, természetes életmódot és hitéletet folytatnak. Az első világháborúban napirendre kerül a „ne ölj” parancs következetes vállalása is, ahogy ez Páljános István, a hitvalló nazarénus alakjában megjelenik Szabó Dezső Az elsodort falu című művében. A nazarénus gyülekezet erkölcsi tartása, élő közössége színfoltja az 1930-as éveknek. A népi írók szociográfiáiban és szépirodalmi alkotásaiban (Veres Péter: Számadás, Szárszó, Erdei Ferenc, Tamási Áron: Jégtörő Mátyás: Ragyog egy csillag) is megjelent a nazarénus ember világának ábrázolása (Kardos és Szigeti, 1988). 95