Iskolakultúra, 2012/2 (22. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 10. szám - SZEMLE - Arató László: Egymás tükrében - Tóth Krisztina: A koravén cigány, Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Egymás tükrében Tóth Krisztina: A koravén cigány; Vörösmarty Mihály: A vén cigány A vén cigány elemzésén gondolkozva, A vén cigány-konferencia előtt kilenc nappal került a kezembe, pontosabban számítógépem képernyőjére az először a litera.hu-n megjelent s engem erősen megragadó átirat, palimpszesztus: Tóth Krisztina A koravén cigány című verse. Az alábbiakban a két verset egymás tükrében veszem szemügyre, s ezzel igyekszem együttes tanításuk lehetőségére is felhívni a figyelmet. Tóth Krisztina: A koravén cigány borúdal Dűlőutak hegeitől szabdalt sötét bőrű, csapzott anyaföldem! Ügyetlen plázákat tetováltál lapockáidra, a kezed ökölben. Mindig így volt a világi élet: először fájt, de utána szép lett. Húzd ki szemed, fogd össze hajad, aztán indulj, nem baj, hogy szakad, sarat öklend mind e pusztuló kert. Húzzál, kislány, legalább pulóvert. Hova lett a fiad? Hol a lányod? A városban? Vagy a benzinkútnál? Egyik csak tíz, másik tizenegy lesz, tudom, utánuk mennél, ha tudnál, de nem jutsz a megállóig mégse, csak káromkodsz, mint a jég verése. Fuss, ki tudja, meddig jár a busz, este lesz, míg a műútra jutsz, bámulhatsz a fényszórók szemébe, lefeküdhetsz, azt se veszik észre. Hova lett a fiad, hol a lányod? dörömböltek hasad boltozatján, és mi lett a szerelemből, látod, minden mostból mindig lesz egy aztán. Házadat is elkótyavetyélted, tolószékre cserélted a pénzed, 93 szemle