Iskolakultúra, 2016/2 (26. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 9. szám - TANULMÁNY - Bús Éva: Töredékes szövegképek: az élet- és átírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben
Iskolakultúra, 26. évfolyam, 2016/9. szám DOI: 10.17543/ISKKULT.2016.9.97 Bús Éva Pannon Egyetem, MFTK Angol-Amerikai Intézet Töredékes szövegképek: az élet- és átírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben „Mindent elmondok rendre, szép sorjában, miként kitudtam”, bocsátja előre Trim káplár, mielőtt belefogna Le Fever történetének elbeszélésébe, s ezzel egyben rá is mutat tudás és narráció szoros összefonódására.2 Erre az összefonódásra a ’narráció’szanszkrit gyökerű etimológiája is utal: a szó a gná (tudni) szóból eredeztethető és a latin gnótus (tájékozott, szakértő, tudója valaminek) és narre (mondani, elbeszélni) szavakkal áll rokonságban (White 1980, 5). A magyar nyelvben a beszélni szó elé helyezett ’el-’ igekötő hordoz a fentiekhez hasonló jelentéstartalmat; az elbeszélés, elmondás már átgondolt szerkezetet sejtet, adott, már számunkra ismeretes eseményekről számolunk be, s a beszámolónak, lényegi része, hogy a történéseket milyen sorrendben közöljük, és milyen kapcsolatot tételezünk fel közöttük. Hayden White megközelítésében egy eseménysor közvetítésén túl a narrációba kódolt tapasztalati, szemléleti és kognitív tartalomhoz a narratív szövegek retorikai megformáltságán, azon belül tropikus vetületekre irányuló elemzésen keresztül vezethet át s e feltevését az alapvetően historiográfiai céllal íródó, tényszerűnek és objektívnak szánt szövegekben a szóképek, alkalmazása eredményeként létrejövő jelentéstöbblet kimutatásával kísérli meg igazolni először Metahistory (1973), majd Tropics of Discourse (1986) című munkájában. hite módszerében az alapvetően történelmi tényekre vonatkozó „mi?” mellett erőteljes hangsúly helyeződik a „hogyan?”-ra, azaz a diszkurzus közvetítő eszközeire, azt kiderítendő, hogy egy adott időszakhoz tartozó események narrációjának retorikai eszköztára mit ad hozzá az időszakról a történetíróban szubjektív látásmódja következtében kialakult kép közvetítéséhez. Abból kiindulva, hogy az egy bizonyos témában mondottak jelentése elválaszthatatlanul összefonódnak azzal, ahogyan mondják őket (White 1986, 105), White retorikai elemző módszere, amely egyaránt alkalmazható fikciós és nemfikciós narratívákra, felhívja a figyelmet egy adott eseménysor verbális közvetítésébe a közvetítés nyelvezetén keresztül figurative kódolt mélyszerkezeti jelentéstartalomra (110). Az eszköz, amelyet e jelentéstartalom megragadására ajánl, a Kenneth Burke által definiált négy meghatározó mestertrópus kategória, pontosabban az őket jellemző különböző látás- és láttatásmódok érvényesülésének vizsgálata. Az írott diskurzusok tudástartalom közvetítő céljával és figuratív eszközeivel kapcsolatos megállapítását felhasználva és egyben azok vonatkozási területét kiterjesztve történik Laurence Stemne műveinek vizsgálata a jelen munkában.