Iskolakultúra, 2016/2 (26. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 9. szám - KRITIKA - Mizera Tamás: Tanító a ködből

a tartalomból Berényi Eszter Az autonómiától a szelekcióig A közpolitika mint a szociológia tárgya A szabad iskolaválasztással kezdő oktatásszocioló­gusként kerültem kapcsolatba, egy olyan kutatás keretei között, amelynek nem elsősorban az iskola­­választás, hanem a helyi oktatásirányítás, az egyen­lőtlenségek kezelése és az iskolák egymás közötti viszonya volt a témája. Hamar kiderült azonban, hogy a szabad iskolaválasztás megkerülhetetlen ele­me ennek a témakörnek.­­ Bús Éva Töredékes szövegképek: az élet­ és átírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben „Mindent elmondok rendre, szép sorjában, miként kitudtam”, bocsátja előre Trim káplár, mielőtt bele­fogna Le Fever történetének elbeszélésébe, s ezzel egyben rá is mutat tudás és narráció szoros össze­fonódására.­ Erre az összefonódásra a ’narráció’ szanszkrit gyökerű etimológiára is utal: a szó a gná (tudni) szóból eredeztethető és a latin gnátus (tájé­kozott, szakértő, tudója valaminek) és narre (mon­dani, elbeszélni) szavakkal áll rokonságban (White 1980, 5). A magyar nyelvben a beszélni szó elé helyezett ’el-’ igekötő hordoz a fentiekhez hasonló jelentés­­tartalmat; az elbeszélés, elmondás már átgondolt szerkezetet sejtet, adott, már számunkra ismeretes eseményekről számolunk be, s a beszámolónak lé­nyegi része, hogy a történéseket milyen sorrendben közöljük, és milyen kapcsolatot tételezünk fel közöt­tük. Hayden White megközelítésében egy esemény­sor közvetítésén túl a narrációba kódolt tapasztalati, szemléleti és kognitív tartalomhoz a narratív szöve­gek retorikai megformáltságán, azon belül tropikus vetületekre irányuló elemzésen keresztül vezethet át s e feltevését az alapvetően historiográfiai céllal író­dó, tényszerűnek és objektívnak szánt szövegekben a szóképek alkalmazása eredményeként létrejövő je­lentéstöbblet kimutatásával kísérli meg igazolni elő­ször Metahistory (1973), majd Tropics of Discourse (1986) című munkájában. Karikó Sándor Mire taníthat a halál? A halál nevelésfilozófiai megközelítéséről Bár mindenkinek van halottja, és mindenki tudja, hogy egyszer ő is eltávozik az élők sorából, mégsem beszélünk „direktbe” magáról a halálról. Többnyire hallgatunk róla, mintha szégyellnénk. Ha csak lehet, nagy ívben elkerüljük ezt a témát. Mindenesetre ódzkodunk és félünk tőle. A pedagógia tudománya és a gyakorlati pedagógia - sajnos - egyaránt úgy tesz, mintha ez ügyben nem lenne semmi különö­sebb mondanivalója, konkrét feladata. Úgy vélem, fölöttébb kényelmes vagy inkább gyáva álláspont ez, a felelős gondolkodás és élni tudás nem fogadja, fogadhatja el a közömbös hozzáállást. És hasonló­képpen: a pedagógiának is illik szakítani a negligáló magatartással. A halálproblematika és a pedagógia kapcsolatának kérdését mindenképpen indokolt fel­tennünk, és találnunk kell rá valamilyen választ. 771215523301 1 6009 500 Ft (áfával)

Next