Izraelita Tanügyi Értesítő, 1924 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1-2. szám
k .Ezen gondolatok vezették országos egyesületünk intézőit, midőn évtizedek előtt megszervezték az ország minden területére kiterjedő fiókköreinket és elismeréssel kel megállapítanunk, hogy ezek derekasan megfeleltek a kitűzött célnak és az egyes tagtársakkal való szorosabb kapcsolatuk folytán vonzóbbá és élénkebbé tették az egyesületi életet. Nemcsak végrehajtották a központi vezetőség intézkedéseit, hanem újabb eszméket termeltek, pezsgő szellemi életet teremtettek és alkalmat adtak a tehetséges és lelkes tagtársak érvényesülésére. A szerencsétlen háború kitörésének évében, 1914-ben is 5 fiókkörünk tartott gazdag programmal ülést, melyeken a tanítóságon kívül, a hitközségek elöljáróságai, az egyes helységek hivatalos vezetői és a tanügybarátok nagy száma vett részt és sikerült úgy tanügyi, mint szociális kérdéseket megbeszélve a nagyközönség előtt is azokat népszerűvé tenni. Azóta 10 év telt el. A nehéz megpróbáltatások és szenvedésekben gazdag esztendők jelenségei egyesületünket is kizökkentették a régi kerékvágásból. A vesztett háború okozta, sokféle nyomorúság ködfátyola vonta be látóhatárunkat ez utóbbi 10 év alatt és ezernyi bajaink közt — kiki a maga egyéni dolgával elfoglalva és agyongyötörtéive, alig-alig gondolhatott a tanítói közösség régi erkölcsi javaira A mindennapi kenyér megszerzésének gondjai háttérbe szorították azon nemes és fennkölt célokat, melyekért küzdeni és fáradni azelőtt dicsőség volt. E téren bizonyos lethargia ülte meg a lelkeket és szárnyát szegte a magasabb lendületnek. A nekibúsulással járó tétlenséget azonban csak addig igazolhatjuk, míg balsorsunk teljes tudatával a továbbélés, sőt boldogulás parancsoló kötelességének szükségességét nem érezzük. Ez pedig a legserényebb munkára serkent bennünket. Hozzá kell fognunk az újjáépítés munkájához. Elernyedt energiánkat meg kell acéloznunk és hazafias felbuzdulással hatványozott mértékben oda kell halnunk, hogy megcsonkított hazánk gazdasági és szellemi téren a régi fényében ragyogjon El kell fojtanunk minden keserűséget, mellyel a viharos idők alatt a szenvedélyektől felkorbácsolt hullámok bennünket elárasztottak. Mi magyar zsidó tanítók büszke öntudattal tekinthetünk mindenkor igaz hazafias buzgósággal teljesített munkásságunkra, melyet a nemzeti és felekezeti oktatásügy szolgálatában végeztünk. Ezt a munkát fokozottabb mértékben akarjuk folytatni. E törekvésünk egyik eszközét látjuk egyesületünk fiókköreinek újjászervezésében és eleven életet kilehelő harmonikus továbbműködésében. Központi választmányunk kellő megértéssel fogadta az erre vonatkozó indítványt és bizottságot küldött ki, mely az elnökséggel egyetemben az újjászervezés kérdéseit tüzetessen megvitassa és a zsidó iskolák elhelyezésére való tekintettel a fiókkörök újabb területi beosztását megállapítsa. Bízvást reméljük, hogy a legközelebbi nagy szünidő alatt e fiókkörök újból nemcsak megalakulnak, hanem a kitűzendő programmpontokat üléseiken le is tárgyalhatják. Kívánatos volna, hogy vidéki tagtársaink is foglalkoznának e kérdéssel. Egyesületünk vezetősége örömmel fogad minden életrevaló eszmét és ha megvalósítását közérdekűnek tartja, körkérdés alakjában megvitatás alá bocsátja, melynek nyomán egészséges köztudat alakulhat ki. Mindenkinek sorompóba kell állnia; nemzeti és felekezeti kultúrérdekek megvédése céljából intenzív munkát kell végeznünk a zsidó iskolában és társadalmi életben. Meg vagyunk győződve, hogy e törekvésben a magyar zsidó tanítóság nemes idealizmusa fog bennünket kísérni. Pintér Ignác.