Belitzky János: Nógrád megye története 1. 896-1849 (Salgótarján, 1972)
A feudalizmusból a kapitalizmusba (1848-1849)
7 BÁRTFAI SZABÓ L. i. m. 655. p. — Kis-Nógrádra: KANDRA KABOS: Adatok az egri egyházmegye történetéhez: I., Eger, 1885., 528. p. — AMimt — A rizsre: HŐKE LAJOS: Bikelő, a „Hont vármegye története” c. kéziratából, az Illés-pusztára vonatkozóan. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1881. (XI. évf.) aug. 12. (32. sz.). 8 EPERJESSY GÉZA: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és Dunántúlon, 1636— 1848. Budapest, 1967., 13. p. — KKSz. 80. és 382. p. — DÉTSHY MIHÁLY: Munkások és mesterek az egri vár építkezésén 1493 és 1596 között (I. rész). Az Egri Múzeum Évkönyve I. Eger, 1963. 178. p. DÉTSHY M. i. m. II. rész II. k. 1964., 155—158., 161—167. p. — A malmokra: FULLAJTÁR JÓZSEF: Az ocskói Ocskay család. Turul, 1930., 15. p. 9 A „Tripartitum” és a „Corpus Juris Hungarici” alapján. — A libertinusokra: KOMÁROMY ANDRÁS: Jobbágynemesítés. „Nagy Iván” családtörténeti értesítő. III. 1901., 10 p. 10 BNm 416—417., 454. és 461—462. p. — BSzF 244—245. és 250—253. p. — KHC XXIII., 84—90. p. — TAKÁCS SÁNDOR: Vígkedvű Tahy Bernát. Budapesti Szemle, 1925. (199. k.) 82—83. p. — MANm III., 82. p. — Ismeretlen szerző: „Ének egynémely várakról, Kékkőről, Divinyről és Zólyomról.” Közli: CsCsszl, 65—73. p. — NOVÁK LAJOS: Divény hajdan és most. Budapest, 1887., Kékkő elestével kapcsolatban árulásról ír. — MANm. III. 84—85. p. 11 BSzF 258. p. — TAKÁTS SÁNDOR—ECKHART FERENC—SZEKFÜ GYULA: A budai basák magyar nyelvű levelezése. Budapest, 1915. I. 114. p. — Palojtaiia: ZOLNAY LÁSZLÓ: A zólyomvármegyei Zolnay család. Turul, 1938. 31. p. — TAKÁTS SÁNDOR: Török-magyar bajviadalok. Budapesti Szemle, 1912. (150. k) 395. p. (151. k). 49—51., 60., 62., 63., 69. és 75—77. p. — KKSz 101. p. 105—106. p. KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR: Rudolf uralkodásának első tíz éve, 1576— 1586. Budapest, 1933. 21., 25., 26., 66., 84., 166., 176., 178., 194., 210. és 213. regeszta. JP 32—33., 39., 41—42., 132., 143., 171., 342., 344—348., 373., 386—387., 389., 395., 416., 459, 472. és 475—476. p. — RNm 416. p. 12 A salgótarjániakra: POKORNYI GUSZTÁV: Adatok Nógrád megye történelméhez. Felvidéki Magyar Közlöny, 1863. jan. 20-i, 27-i és február 3-i száma. — TAKÁTS S.—ECKHART F.—SZEKFÜ Gy. i. m. I. 114., 430., és 434. p. — JP 475. és 481—482. p. — KÁROLYI ÁRPÁD: Szamosközi István történeti maradványai. Budapesti Szemle, 1878. (17. k), 270—274. p. — BELITZKY JÁNOS: a magyar gabonakivitel története 1860-ig. Budapest, 1932., 22. p. 13 A CIH 468. p. alapján — 7C 92. p. 14 NEMESKÜRTY ISTVÁN: A magyar széppróza születése. Budapest, 1963. 11—12. p. — BSzPm 1438. és 1603. regeszta. — RNm 451—452. p. — NmL, NIM Nagy Iván Oklevélmásolatai, 1548. júl. 21. (OL. Lib. Reg. Don. Tom. I. pag. 407.) — BENKŐ I. i. m. 152. és 153. p. 15 Az egri káptalan nógrádi tevékenységére pl. 1563. febr. 17. KOk III.. 332—340. p — BSzF 569. p. — GERÉB JÓZSEF kimutatása szerint (Losonc és Vidéke, 1891. (XII. évf.) nov. 22. 47. sz.) 1570 táján a megye 328 helységéből 30 teljesen puszta A 298 lakott helységben 1652 portát írtak össze. Két faluban csak egytelkes nemesek laktak. Ezek portái nincsenek benne az összeírásban. A katolikus egyháznak 71 portája volt. A többi 1581 porta 122 nemes család birtokában volt. Ezek közül 10 vagy ennél több portájuk a következőknek volt: 296: Balassa, 194: Losonczi, 157Vo: Bebek, 140: Országh, 75: Derencsényi, 48: Báthory, 26: Ragyolczy, 221/2: Szőllösy, 22: Székely, 21V2: Orbonáz, 2002: Jánosy, 19V2: Etdre, 1912: Liptay, 19: Daróczy, 17: Mocsáry, 17: Nagy, 15: Romhányi, 14: Marczaly, 14: Pászthóy, 14: Soós, 13: Bakocsay, 11: Galsay, 10: Madách, 10: Pelényi, azaz 24 család birtokában 1216 porta, a porták 77%-a, volt. A maradék 33 %-ot (365 portát) 98 család birtokolta. — Fvn 88. p. 16 Nógrád megye műemlékei. Budapest, 1954., 322 és 354. p. — KKSZ 108., 121—124. és 127. p. — Hihető, hogy 1560 táján, Rimaszombat példájára, wittenbergi mintára rendezték be lutheránus mezővárosi iskoláinkat. Erre: BÉKEFI RÉMIG könyv is 378