Állami Gimnázium, Jászberény, 1880

A JOHÁCI! VESZEDELEM. *) IC kevés napja van a magyar történelemnek, mely következményeiben oly gyászos eseményről tanúskodnék, mint az 1526. év augusztus 29-ike. Forrása volt ez ama hosszú és határtalan szenvedéseknek, melyeket majd a török, majd a német, majd végre a pártokra szakadt s önmagáról megfeledkezett nemzet czi­­vódásai idéztek elő. Gyásznapja volt a magyar állam erkölcsisége és önállósága sülyedésének; kiinduló pontja a török hódításoknak s egy uj fejedelmi ház ural­kodásának. Méltán ragadja meg minden magyar lelkét Mohács neve, melynek terein e véres dráma vette kezdetét, hol a keresztény czivilizáczió előharczosai Európa szeme láttára vesztek el, hogy porladozó tetemeiken keresztül nyissanak utat az izlám terjedésének. Értekezésem czimének megfelelőleg választottam négy XVI. századból való neves történetírót, kik e gyászos eseményt leírták, hogy ezeknek egyező, vagy eltérő előadásaiból egy oly képet alkothassak, melyen a csatavesztés okait és az egész harcz körülményeit lehetőleg híven meg lehessen ismerni. Hogy pe­dig ezt tehessem, kivonatban adom e négy történetíró előadását. Brodarics Hatvan leírása. Álljon mindjárt első helyen a szemtanú, Brodaricsnak Zsámboki által át­vizsgált leírása. *) Szolimánnak e második hadjáratában nagy előnyére volt Belgrád és Szabács birtoka, valamint azon körülmény is, hogy a Szerém­ség fel lévén dúlva, alkalmas átjárást nyújtott, valahányszor a Száván át Magyarországba akart törni. Tomory Pál az alvidék parancsnoka, amint biztos hírt vett a törököknek Magyarországba jöveteléről, márczius 20-án az akkor Visegrádon levő királyhoz siet s értesíti a közelgő veszedelemről, de egyszersmind figyelmezteti saját ere­jüknek gyengeségére s ajánlja a gyors eljárást az ellenségnek visszatartására Belgrádnál, mert a dolog nehéz ugyan, de ha idejében lesz gondoskodva, nem egészen lehetetlen. A király miután többé kétsége nem volt a törökök jöveteléről, szent György napjára gyűlést hirdetett. Itt elhatározták, hogy július 2-án minden had­köteles fegyveresen jelenjék meg Tolnán, onnan a királylyal együtt menendők az ellen elfogadására, hogy a keresztény államokat a római pápával együtt se­gélyre fogják szólítani s hogy az egyházi kincsek egy részét, — mivel az állam kincstára üres — a pápa beleegyezésével hadi czélokra fogják használni. A gyűlés befejezése után a király rögtön fel is szól­ta a császárt, Fe­­rencz franczia királyt, a pápát,* 2) a cseheket, morvákat és a sléziaiakat a ke­ *) Összehasonlító bírálat Brodarics, Szerémi, Brutus és Istvánfi XVI. századbeli kútfők előadásai alapján. 1) Broderithi descriptio recognita a Sambuco. Bonfin 1620. kölni kiadásának Appen­dixében. 565—567. lap. 2) Brodarics, Bonfin id. kiad. Append. 555. !.

Next