Állami Gimnázium, Jászberény, 1884
érdemeiért 1872-ben a Ferencz-József-rend lovag-keresztjét nyeré. Vezetése alatt 1870-1875-ig tartottak a főváros jobbparti részében oly jó hírnek örvendett esti előadások. Tevékenységét egy intézet buzgó vezetése nem bilincselte le. Számtalan tanügyi és közművelődési egyesületnek volt buzgó tagja. Világlátott, nagyműveltségű férfiú volt; beutazta Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Hollandiát, Svájcot, Olaszországot, Francziaországot, Angliát, Skótországot, Izlandot, Törökországot, Görögországot, pár évvel ezelőtt pedig Egyiptomot, Syriát és Palesztinát. Két év előtt ülte meg tanári működésének huszonötéves jubileumát, melyet szakadatlanul a X. kerületi főreáliskolának szentelt. Tanártársai üdvözletéhez tanítványai hálája adta a legszebb hangot, kik mellszobrát készítették el s állíták föl az intézet dísztermében, melyet a szeretett tanár és igazgató éppen elhagyandó vala, akkor neveztetvén ki a budapest-vidéki tankerület főigazgatójává, s érdemeinek jutalmául a királyi tanácsosi czimet nyeré. Bátran el lehet róla mondani, hogy életének minden perczét hivatásának, a haza, a főváros, az iskola szolgálatának szentelte. Valóságos mintaképe volt a jó főigazgatónak. Határozottan és szívósan követelte mindenkitől kötelessége teljesítését, de tette azt oly megnyerő, tapintatos módon, hogy az alája rendelt tanintézetek igazgatói és tanártestületei önkényt teljesítették kívánságait s mindig tisztelettel, szeretettel s bizalommal sorakoztak körülötte. A társaságnak is nagy barátja volt, nemesen tudta élvezni az élet örömeit s megkedveltette magát mindenkivel, a ki csak vele érintkezett, s mindenhol, ahol csak megfordult. Tanítványainak ezrei mindenkor hálával fognak emlékezni a jeles és jóságos tanárra; tanártársai, barátjai a legnemesb gondolkodású barátot, a magas kormány egyik legügyesebb, legmegbízhatóbb tisztviselőjét, a haza munkabíró, hű fiát, a tudomány alapos művelőjét, a tanügy kipróbált férfiát, a budapest-vidéki tankerület nemes szivü, derék főigazgatóját veszté el benne, kinek emlékezete fölött tettei őrködnek. Temetésén Ő Excellentiája Trefort Ágoston miniszter úron s a közoktatási minisz. államtitkárán s tanácsosain kívül jelen voltak minden rendből és rangból ezerei azoknak, kik benne a jeles honpolgárt, a jó barátot, a nyájas, leereszkedő elüljárót s a müveit, kedves embert siratták. Jelen volt a jászberényi kath. főgymn. igazgatója is a tanári kar és a tanegylet képviseletében s az elhunytnak ez intézet irányában szerzett érdemeihez méltólag a legosztatlanabb szeretet, tisztelet és hála díszes koszorúját helyezte a tanári kar nevében ,szeretett főigazgatójának ravatalára. Béke lengjen hamvai fölött!