Állami Gimnázium, Jászberény, 1888
. Életeszeményeinek rövid vázlatát a következőkben adhatjuk: Golenich Károly 1851. január 19-én született Sárospatakon. Szerbiából kiakadt családjának egyik tagja a 17. század közepén költözött hazánkba, ki később a törökök ellen viselt hadjáratban magát különösen kitüntetvén, magyar nemességet nyert és Zemplén megyében telepedett meg. Halottunk atyja a herczeg Bretzenheim-féle sárospataki uradalom központi pénztárosa volt és házasságából Károly fián kívül még két gyermeke származott. A mindennapi kenyér gondjaitól felmentett szülők rajongó szeretettel ölelék keblükre gyermekeiket, kiknek már zsenge korukban sziveikbe olták a vallásosság s ezzel egy tőrül metszett erkölcsi érzelmek csiráit, s kiknek boldogságáért erejüktől tele minden dologi áldozatot is meghoztak. Károly az elemi iskolákat s a gymnasium alsó négy osztályát szülőhelyén, a felső négy osztályt pedig a kassai főgymnasiumban végezte. Igazi hajlamai e főgymnasium önképzőkörében kezdtek felfedezni, melynek szellemére jótékony befolyása alatt már mint 16 éves ifjú figyelemre méltatott irodalmi kísérleteket tőn kisebb elbeszélései és lyrai költeményeivel, melyekért nem egyszer nyerte meg tanárainak buzdító elismerését. A szerény siker komolyabb munkásságra serkente az éles eszű ifjút, kinek szorgalmi ösztönét az iskolai tanulmányok nemcsak hogy ki nem merítek, hanem alkalmat nyújtottak arra is, hogy a nagy előszeretettel olvasgatott magyar írókkal és költőkkel szórakozásra maradt idejében behatóbban foglalkozik. Mint 8-ik osztálybeli tanulót azon kitüntetés érte, hogy a „Hazánk és külföld“ cz. szépirodalmi lap néhány sikerültebb munkáját közlésre méltatta. E körülmény elhatározó befolyással volt jövőjére. Az érettségi vizsgálatot Kassán jeles eredménynyel letévén, atyja többször nyilvánított óhajtásának eleget teendő, a budapesti egyetem orvosi karának lett hallgatója, de a hajlamainak meg nem felelő pályán sikertelenül eltöltött két év csak jobban izgatta régi vágyának kielégítésére, mely szellemének irodalmi stúdiumokban követelt táplálékot. Ekkor atyja beleegyezésével a bölcsészeti tanfolyamra vetette át magát, hol az Önsfentartás gondjaitól soha nem zaklatva, minden idejét aesthetikai és philosophiai tanulmányainak szentelhette. Már mint egyetemi tanuló szerkesztője jön a „Közrendészeti lapok“-nak, rendes munkatársa több vidéki lapnak, ezek között a „Jászkunságának is, majd a „Temesi lapok“ szerkesztését vette át, de tanulmányainak befejezése végett Temesvárt nem sokára elhagyta és újra a fővárosba tért. A philosophiai tanfolyamot 1873-ban befejezvén, „Pártjaink és a haza érdeke“ czímmel egy röpiratot adott ki, melynek megjelenése után akkori közéletünk több kitűnőségétől, közöttük gr. Lónyai Menyhért és Schvarcz Gyulától is kapott elismerő és buzdító leveleket. Ez után ismerkedett meg Sipos Orbán Jászberény volt országgyűlési képviselőjéves fágymnasiuimunk