Állami Gimnázium, Jászberény, 1891
nagyobb. Jó ember volt a szó legnemesebb értelmében. Nemes szív kötelességtudással, papi karakter a tudománynyal, érezni tudó lélek a kedély vidámságával egyesültek benne. Ne csodáljuk tehát, ha felszínre dobott eszméit a jobbak felkarolták és önzetlen munkásságához sokan társul szegődtek. Halála azért fájt oly nagyon, mert éreztük, hogy midőn temetésén megjelentünk, egy tehetséges embert kísértünk becsületes munkája után nyugalomra. S habár ő még nem akart pihenni, a halál megirigyelte működését és sötét szemfedőt borított reája. Élete nem volt még egy befejezett épület, csak egy töredék, de ragyogó töredék, egy megkezdett, de befejezetlen palota, melynek elhagyott köveire sokak elismerésének örökzöldje s az igaz fájdalom cypruslombjai borulnak. Élte elhervadt fájáról néhány levélkét megőrzök ez „Értesítő“ lapjain. Vajha örvendetesebb eseménynyel kezdhetnénk meg az eltöltött iskolai év működéséről szóló jelentésünket. Legyen a kedves elhunyt kortárs emlékének szentelve az első lap, miként ő az elsők közé tartozott szivünkben. Született 1850. aug. 18-ikán Csányon, Heves vármegyében egyszerű, becsületes szülőktől. Gyermekéveiről alig mondhatunk mást, mint hogy korán kezdte iskoláit. Gyöngyösön és Egerben tanult, mely utóbbi helyen tizenhét éves korában a papnevelő-intézetbe lépett, melynek csöndes falai közt szorgalmasan készült arra a magasztos pályára, mely leginkább illett szelíd lelkületűhez. Tanult, mert tudni vágyott, olvasott, mert ebben nemes gyönyört talált. Jövendő pályájára hivatásérzete szeretetének füzénél kovácsolta azon szellemi fegyvereket, melyekkel dicséretes munkáiban anyaszentegyházának védelmére síkra szállott. Az irodalom iránt való hajlama, mely a széplelkű és mély tudományé Szvorényi József és az alapos képzettségű Lóskay Bekény tanárainak előadásai alatt ébredezett benne, az egri papnevelőintézet magyar egyházirodalmi iskolájában alkalmas gyakorló tért nyert a további fejlődésre. Dolgozatait, melyeket komoly tanultság, erős megfigyelés és szép nyelvezet dicsérnek, jutalomban részesítik, mely nem teszi elbizakodottá, hanem munkásságra ösztönzi. A szentek szentje 1878-ban nyílt meg előtte. A miután vágyódó lelke annyiszor imádkozott, azt elérte. Felszenteltetése után előbb Ballán, majd Bogácson nyert alkalmazást, mely helyeken üres idejében megtanulta a franczia, német és olasz nyelveket. 1876-ban Tirolban, Bajor és Olaszországban tanulmányutat tett, 1880-ban pedig előbb bejárva hazánk történeti nevezetességű vidékeit, Párisba utazott, honnét szellemi látókörét kiszélesítő tapasztalásokkal tért vissza. Hevesen töltött káplánévei után jászberényi hitelemző lett, majd egri káplán, honnan 1884-ben a jászberényi főgymnasium hittanári állását