Állami Gimnázium, Jászberény, 1895
A római hadügy a császárok korában. (FI. Vegetius Renatus kivonatai szerint.) „Nulla alia re videmus populum Romanum orbem subegisse terrarum nisi armorum exercitio, disciplina castrorum usuque militiae.“ Vég. I. 1. A Krisztus utáni 4. század utolsó évtizedéből maradt reánk egy munka, melyet írója I. Theodosius császár parancsára a római történet- és hadiírók könyveiből megbízhatóan és szakértően állított össze, melyben hű képe van rajzolva a római császári seregeknek, hadügyi intézményeknek és szokásoknak. Érdekes ez a munka nemcsak azért, mivel a császári seregek szervezetét, a hadi intézményeket és hadi szokásokat szakértően, a történetírók sokszor felületes, homályos tudósításainál részletesebben és rendszeresebben tárgyalja, de értékessé teszi előttünk az a körülmény is, hogy az ókori hatalmas birodalom hadügyét a fejlődés azon pontján mutatja, hová a polgárháborúk harczaiban, a császári trón és az óczeántól az Euphratig, a Dunától a Saharáig terjedő birodalom határainak védelmében, nem ritkán terjesztésében fejlődött; a fejlődés ama pontján, midőn a király a polgári seregek és a köztársaság zsoldos seregeinek harczi mestersége a monarchikus államban a politikai szükség hatása alatt hadi tudománynyá lett. A védelmi és támadó harcz tételei vannak a római hadügyről irt könyvekbe lerakva, a mintázok a birodalom közel ezeréves védelmi és támadó harcaiban a gyakorlatban a legkitűnőbbeknek bizonyultak. Merem állítani, hogy a mai modern államok reglementjeinek és taktikáinak számtalan §-át megtaláljuk e kivonatokban, hogy a mai nemzetek tudománya és művészete a hadviselésben és harczolásban azokon az alapokon épült fel, melyet a római császári seregek raktak le.