Állami Gimnázium, Jászberény, 1925
használhatóvá az eddig gyűjtött anyagot, maga minden igyekezetét és szaktudását felhasználja a gyűjtemény gyarapítására s az ő szorgalmának köszönhető, hogy múzeumunk hazánk vidéki múzeumai közt tudományos használhatóság szempontjából elsőrendű. Mély vallásosságának jelét azzal is adta, hogy a megalakult „Urak Kongregációjá“-nak prefektusává választatván megmutatta, hogy a katholikus férfiúnak nemcsak beszélnie kell a vallásos élet szükségességéről, hanem nyíltan, férfiasan, az előítéletekkel szembeszállva azt bátran gyakorolnia is kell. Mint vallásos kath. férfiú boldog családi életet élt; özvegye és két árvája pótolhatatlan szerető hitvest, illetőleg édesapát veszített benne, amint azt temetése alkalmával Gál Mózes főigazgató gyászbeszédében oly megható szavakkal ecsetelte. Egészségének megrendülése a kommün uralmával kezdődik. Az általában ismert vallásos és hazafias lelkű férfiút letartóztatták és a börtöncella hideg, köves padozatán kellett feküdnie minden ágynemű nélkül. Az amúgy is gyenge szervezetű férfiú súlyos vesebajt kapott, amely ellen hiába keresett gyógyulást, lassan-lassan erejét veszti, míg 1926. január 5-én állapota katasztrofálissá vált s az örök halhatatlanságba költözött. Koporsóját gyászoló családján és ősz édesapján kívül tanártársai, tanuló ifjúságunk, kongreganista testvérei, a városi képviselőtestület és a város közönségének oly nagy száma vette körül, amint csak egy közszeretetben és tiszteletben részesült férfiút illet meg. Elköltözésével egy derék férfiúval a földön kevesebb van, az Égben, az üdvözültek honában, eggyel több. Emlékét mindnyájan szívünkben viseljük, legyen neki a sírhantja könnyű s az örök világosság fényeskedjék neki.