Állami Gimnázium, Jászberény, 1929

I. A pályaválasztásról. A pályaválasztásról elmélkedve, az az első érzésünk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nélkül tulajdonképen problema­tikus egész iskoláztatásunk, hiszen alig van, vagy egyáltalán nincs is olyan tanuló, aki csak magáért a tanulásért tanulna és akinek ne kellene messzebbre néznie, a bizonytalan jövőbe, ahol az iskola megpróbáltatásainál sokkal nagyobb nehézségek várnak rá: a meg­él­h­etés gondjai. A pályaválasztás kérdése tehát kenyérkérdés elsősorban — de van-e manapság egyáltalán olyan pálya, mely biztos kenyeret adna? Bár a kérdésre azt kell felelnünk, hogy ilyen pálya nincs, mégse riaszthatjuk vissza a tanulástól az ifjúságot azzal, hogy minden pálya túltömött és az elhelyezkedési lehetőség minimális, mert ez defetizmus volna, annyi, mint előre kiütni a fegyvert a harcolni és küzdeni akarók kezéből akkor, mikor olyan gondok és bajok ólálkodnak körülöttük, melyekkel, akarva nem akarva, úgyis szembe kell szállniok. Az a világ végleg elmúlt, hogy kinek-kinek egyéni problé­mája a pályaválasztás és hogy az iskola elzárkózhatik ennek a gyakorlati kérdésnek — immár tömegproblémának a megoldása elől, arra hivatkozva, hogy neki csak az a feladata, hogy isme­reteket adjon és ideálokat plántáljon az ifjúság szívébe, de nem lehet felelős neveltjeinek későbbi elhelyezkedéséért. Akkor, ami­kor évről évre ezrek és ezrek hagyják el a középiskolát, akik nagy kulturális igényekkel, egy haladottabb és nagyobb pers­pektívájú élet vágyával lépnek a porondra nem zárkózhatunk el az elől a gondolat elől, hogy az iskolának a kultúrnívó emelése, általában a kultúra terjesztése mellett és evvel pár­huzamosan, számolnia kell avval is, hogy az iskolából kikerülők pályaválasztási, elhelyezkedési problémájának megoldásában, amely nagy szociális kérdéssé nőtte ki magát, neki is részt kell vennie, hogy ez a kérdés bomlasztó veszedelemmé ne nőjjön.

Next