Állami Gimnázium, Jászberény, 1929
I. A pályaválasztásról. A pályaválasztásról elmélkedve, az az első érzésünk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nélkül tulajdonképen problematikus egész iskoláztatásunk, hiszen alig van, vagy egyáltalán nincs is olyan tanuló, aki csak magáért a tanulásért tanulna és akinek ne kellene messzebbre néznie, a bizonytalan jövőbe, ahol az iskola megpróbáltatásainál sokkal nagyobb nehézségek várnak rá: a megélhetés gondjai. A pályaválasztás kérdése tehát kenyérkérdés elsősorban — de van-e manapság egyáltalán olyan pálya, mely biztos kenyeret adna? Bár a kérdésre azt kell felelnünk, hogy ilyen pálya nincs, mégse riaszthatjuk vissza a tanulástól az ifjúságot azzal, hogy minden pálya túltömött és az elhelyezkedési lehetőség minimális, mert ez defetizmus volna, annyi, mint előre kiütni a fegyvert a harcolni és küzdeni akarók kezéből akkor, mikor olyan gondok és bajok ólálkodnak körülöttük, melyekkel, akarva nem akarva, úgyis szembe kell szállniok. Az a világ végleg elmúlt, hogy kinek-kinek egyéni problémája a pályaválasztás és hogy az iskola elzárkózhatik ennek a gyakorlati kérdésnek — immár tömegproblémának a megoldása elől, arra hivatkozva, hogy neki csak az a feladata, hogy ismereteket adjon és ideálokat plántáljon az ifjúság szívébe, de nem lehet felelős neveltjeinek későbbi elhelyezkedéséért. Akkor, amikor évről évre ezrek és ezrek hagyják el a középiskolát, akik nagy kulturális igényekkel, egy haladottabb és nagyobb perspektívájú élet vágyával lépnek a porondra nem zárkózhatunk el az elől a gondolat elől, hogy az iskolának a kultúrnívó emelése, általában a kultúra terjesztése mellett és evvel párhuzamosan, számolnia kell avval is, hogy az iskolából kikerülők pályaválasztási, elhelyezkedési problémájának megoldásában, amely nagy szociális kérdéssé nőtte ki magát, neki is részt kell vennie, hogy ez a kérdés bomlasztó veszedelemmé ne nőjjön.