Állami Gimnázium, Jászberény, 1930

I. A tanulók olvasmányainak házi ellenőrzése. Az utóbbi években mind gyakrabban fordul a magyar közvé­lemény figyelme középiskoláink felé. Hivatott s kevésbbé hívatott tényezők részéről egyaránt olvashatunk véleményeket a középisko­lák tanító s nevelő munkájáról, ennek eredményéről. Mi, a közép­fokú oktatás szerény munkásai örömmel fogadjuk e sokoldalú ér­deklődést, mert, — minden egyéb nézőponttól eltekintve — ékes­szólóan bizonyítja azt, hogy mily nagy szerepet játszik a középfokú oktatás a nemzeti művelődés szolgálatában. A Teremtő a képére s hasonlatosságára teremtett emberbe olthatlan vágyat oltott, fáradhatatlanul állandó törekvést a jobb, a tökéletesebb után. Ez sarkalja, űzi, ösztökéli az embert a tudomány, a technika világában hatalmas alkotásokra, de vágya nemcsak erre differenciálódik: a legszebb tudományban, a neveléstudományban is felvillan a századok s évezredek tengerén nemeslelkű bölcselő nevelők lelkében a sarkaló ösztöke, hogy az ifjú lélekcsemeték ér­telmi és érzelmi életének nevelése minél tökéletesebb, eredmé­nyesebb legyen. Ezeknek a jobbra tökéletesebbre törekvő eszmék­nek megjegecesedése az értelmi nevelést illetőleg a középiskola tanterve, amely állandó, kisebb-nagyobb változgatásokkal forron­­góan alakuló fejlődésben van s minden törekvése odairányúl, hogy egyre közelebb-közelebb jussunk az eszmény felé, amelyet — mint szervesen szükséges részét, elsőrendű, egyenes vonalú függvényét a neonacionalizmus magasztos gondolatkörének — legkiválóbb kul­­turpolitikusaink s nemzetpedagógusaink visznek, állítanak bele a meg­valósulás lassan, de biztosan érő realitásába s amely új célok, célkitűzések szolgálatába állítva a nemzeti erőket, vallásos alapon, hazafias szellemben erkölcsös polgárrá nevelt személyiségeket vagyis igazi jellemeket akar, akik határozott, tetterős akaratukkal megállják helyüket Isten s ember előtt. Magasztosan fenséges a cél, de sajnos, még mindig távol ál-

Next