Állami Gimnázium, Jászberény, 1931
1. AZ IFJÚSÁG A VÁLASZÚTON. Vajúdó korunkban nemcsak a gazdasági válság kezd egyre aggasztóbb arányokat ölteni, hanem — a gazdasági bajokkal párhuzamosan — másfajta erkölcsiség is jelentkezik, a régi nagy szellemi értékeknek és eszményeknek olyan átértékelése, mely könnyen katasztrófára vezethet. A túlhajtott individualizmus most aratja antiszociális beállítottságának kárhozatos gyümölcseit: a pusztán eszköznek, fogyasztónak tekintett tömegember, épen azért, mert nem tud mit kezdeni egy öncélú szubjektivizmus lírai vagy filozófiai talányaival, szóval egy Fart pour Fart kultúra úgynevezett „egyéni“ megnyilatkozásaival, de nem akarja gazdasági vonatkozásban sem ennek a kultúrának szociális terheit vállalni, új eligazodást keres. Nemcsak azért, mert egy nagyszabású demagógia szüntelen fűti benne a legbetegebb politikai álom, az egyenlőség dühítő lázát, hanem azért főleg, mert gyűlöli — és saját létezésének metafizikai gyökeréig el nem juthatván, gyűlölnie is kell — az egyéniséget, ezt a megkülönböztető és arisztokratikus princípiumot, amely sehogyan sem férhet bele a mechanikusnak gondolt eljövendő kollektivizmusba. Nem tragikus büntetése-e az individualizmusnak, hogy a látszólag, „emancipált“ embernek el kellett jutnia addig, hogy gyűlölje az egyéniséget, az én kultúrateremtő erőit és — a technika utolsó vívmányaként — a leghétköznapibb igények kielégítésére egy belsőleg terméketlen kollektivizmusba kívánkozzék, hogy végre kényelmesen élhessen a kiporciózott munka és méginkább: a kiporciózott örömök világában ? De vájjon korunk tömegörömeinek, a problémátlan szórakozniakarásnak ez a pszichológiája is nem az individualista hedonizmusból növekedett-e egyetemes, kollektív hajtóerővé ? Mert nehéz 1*3