Állami Gimnázium, Jászberény, 1943
f De. Daisy, fasefi. Érdemekben gazdag, küzdelmes papi élet fejeződött be Füzesabonyban 1944. május 29-én. 13 évi hittanári (1903 — 1915), majd 3 évtizedes lelkipásztori munka gazdag emléke maradt ránk örökségül. Nem önmagának élt és nem e világnak dolgozott, hanem az örökkévalóságnak. Öröklátó szemmel járt közöttünk. Ez irányította az ifjúság iránti szeretetét és idealizmusát a tanári pályán, de ez tette derűssé és eredményessé lelkipásztori munkáját is. Ami belőle múló, evilági volt, immár az enyészeté, hogy annál jobban tündököljön előttünk a kegyelmi élet fényében naggyá nőtt életének tanító példája. A Died Antal iskolánk növendékei közül a legújabb áldozata az angolszász terrorbombatámadásoknak. Az 1940/41. tanévben érettségizett. Míg diáktársai a harctéren védik a hazát, addig ő mint vasúti forgalmi tiszt a köznapi munka ezen legfontosabb őrhelyén szolgálta nemzetét. Június 2-án, a Szolnokot ért súlyos terrortámadás alkalmával, szolgálata közben érte a gyilkos bomba. A pontos, lelkiismeretes kötelességteljesítés diákja voltál. A szolgálat szelleme irányította későbbi munkáidat is. Munkahelyeden fejezted be hősiesen nemes életedet. Amikor özvegy édesanyáddal — kinek minden reménye voltál — és menyasszonyoddal együtt gyászol az egész magyar ifjúság, azzal a gondolattal búcsúzunk Tőled, hogy minden magyar ifjúnak eszményképe leszel a bátor helytállásban és kötelességteljesítésben. 3