Jászsági Évkönyv, 2016
História - Turjányi Sándor: Plébánosok és egyházi szolgálattevők Eszterházy Károly püspök vizitációjának idején
História Turjányi Sándor PLÉBÁNOSOK ÉS EGYHÁZI SZOLGÁLATTEVŐK ESZTERHÁZY KÁROLY PÜSPÖK VIZITÁCIÓJÁNAK IDEJÉN Tanulmányomban szeretném bemutatni az Eszterházy Károly püspök által 1766-ban végzett egyházlátogatás (canonica visitatio) alkalmával az egyházi feladatokat ellátókról lejegyzett adatokat. Az általam vizsgált forrás 1766-ban keletkezett, erről 1997-ben Kovács Béla szerkesztésben készült egy átirat, amely az eredeti szöveghez hasonlóan latin nyelvű. A vizitációk legfontosabb kérdéskörét a 18. század második felétől egyre inkább az anyagi javak összeírása töltötte ki, míg az itt tevékenykedő személyekről egyre kevesebbet tudhatunk meg.12 Ennek ellenére sok értékes információval gazdagodhatunk az egyes embereket illetően, melyek nagy része ugyan anyagi jellegű, de több személyes adattal is találkozhatunk. Plébánosok Az egyházközösségek vallási életét a plébános irányította, aki hivatali helyének köztiszteletben álló tagja és életének meghatározó szereplője volt. A jászsági települések kegyúri joga a plébános megválasztásánál is érvényesült, ugyanis beleszólásuk volt abba, hogy ki lássa el a lelkipásztori teendőket. Ugyan a vizitáció nem tesz említést a plébános választásának módjáról, azonban sejthető, hogy a kegyúri jogokhoz társult a bemutatás joga, vagyis az, hogy a települések maguk kerestek számukra alkalmasnak tűnő jelöltet, akit aztán a megyéspüspök iktatott be hivatalába. Ezt alátámasztják a plébánosok származási helyére vonatkozó adatok, ugyanis a tizenegy személy közül legalább négy a Jászság területén vagy annak közelében született, a maradék hét személyből pedig négyen korábban egy közeli településen látták el teendőiket. A hatékony papnevelés elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lehető legtöbb település rendelkezzen saját plébánossal, akik megfelelő felkészítéssel képesek ellátni feladataikat. A jászsági települések esetében tizenegy anyaegyházra három leányegyház jutott 1766-ban, amelyek közül egyik sem a plébános hiánynak köszönhette függését. Szentivány és Pusztamonostor korábban önálló egyházak voltak, de anyagi problémáik miatt le kellett mondaniuk ezen kiváltságukról. Jászkisér esetében jóval árnyaltabb a helyzet. Telekessy István püspök 1700-ban visszavette a jászkiséri kálvinisták által használt templomot, és kinevezte plébánossá Zorger János jászberényi káplánt. A lakosságnak büntetés terhe mellett megtiltották, hogy a prédikátortól elfogadják a szentségek kiszolgáltatását. Ez az állapot 1701. január 6-ig állt fönt, amikor kálvinista nők és női ruhába öltözött férfiak egy csoportja szekérre rakta a plébános ingóságait, majd őt is távozásra szólította fel. A templomban hagyott szentképeket később utána küldték, az ottmaradt kenyérgabona árát pedig pénzben megfizették. Soós Imre szerint a kálvinisták megtelepedésének a terület akkori földrajzi viszonyai kedveztek, mivel Eger eleste után az Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766-1767. Szerk.: Kovács Béla (Az egri egyházmegye történetének forrásai 1.) Eger, 1997. 2 Vanyó Tihamér: A plébániatörténetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. (Különlenyomat a Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1940-41. kötetéből.) 34. 3 Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp., 1985. 375. 115