Jászsági Évkönyv, 2016

História - Turjányi Sándor: Plébánosok és egyházi szolgálattevők Eszterházy Károly püspök vizitációjának idején

História Turjányi Sándor PLÉBÁNOSOK ÉS EGYHÁZI SZOLGÁLATTEVŐK ESZTERHÁZY KÁROLY PÜSPÖK VIZITÁCIÓJÁNAK IDEJÉN Tanulmányomban szeretném bemutatni az Eszterházy Károly püspök által 1766-ban végzett egyházlátogatás (canonica visitatio) alkalmával az egyházi feladatokat ellátókról lejegyzett adatokat. Az általam vizsgált forrás 1766-ban keletkezett, erről 1997-ben Kovács Béla szer­kesztésben készült egy átirat,­ amely az eredeti szöveghez hasonlóan latin nyelvű. A vizitációk legfontosabb kérdéskörét a 18. század második felétől egyre inkább az anyagi javak összeírása töltötte ki, míg az itt tevékenykedő személyekről egyre kevesebbet tudhatunk meg.1­2 Ennek ellenére sok értékes információval gazdagodhatunk az egyes embereket illetően, melyek nagy része ugyan anyagi jellegű, de több személyes adattal is találkozhatunk. Plébánosok Az egyházközösségek vallási életét a plébános irányította, aki hivatali helyének köztiszteletben álló tagja és életének meghatározó szereplője volt. A jászsági települések kegyúri joga a plé­bános megválasztásánál is érvényesült, ugyanis beleszólásuk volt abba, hogy ki lássa el a lel­kipásztori teendőket. Ugyan a vizitáció nem tesz említést a plébános választásának módjáról, azonban sejthető, hogy a kegyúri jogokhoz társult a bemutatás joga, vagyis az, hogy a telepü­lések maguk kerestek számukra alkalmasnak tűnő jelöltet, akit aztán a megyéspüspök iktatott be hivatalába. Ezt alátámasztják a plébánosok származási helyére vonatkozó adatok, ugyanis a tizenegy személy közül legalább négy a Jászság területén vagy annak közelében született, a maradék hét személyből pedig négyen korábban egy közeli településen látták el teendőiket. A hatékony papnevelés elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lehető legtöbb település rendel­kezzen saját plébánossal, akik megfelelő felkészítéssel képesek ellátni feladataikat. A jászsá­gi települések esetében tizenegy anyaegyházra három leányegyház jutott 1766-ban, amelyek közül egyik sem a plébános hiánynak köszönhette függését. Szentivány és Pusztamonostor korábban önálló egyházak voltak, de anyagi problémáik miatt le kellett mondaniuk ezen ki­váltságukról. Jászkisér esetében jóval árnyaltabb a helyzet. Telekessy István püspök 1700-ban visszavette a jászkiséri kálvinisták által használt templomot, és kinevezte plébánossá Zorger János jászberényi káplánt. A lakosságnak büntetés terhe mellett megtiltották, hogy a prédiká­tortól elfogadják a szentségek kiszolgáltatását. Ez az állapot 1701. január 6-ig állt fönt, amikor kálvinista nők és női ruhába öltözött férfiak egy csoportja szekérre rakta a plébános ingóságait, majd őt is távozásra szólította fel. A templomban hagyott szentképeket később utána küldték, az ottmaradt kenyérgabona árát pedig pénzben megfizették.­ Soós Imre szerint a kálvinisták megtelepedésének a terület akkori földrajzi viszonyai kedveztek, mivel Eger eleste után az­ ­ Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766-1767. Szerk.: Kovács Béla (Az egri egyházmegye történetének forrásai 1.) Eger, 1997. 2 Vanyó Tihamér: A plébániatörténetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. (Különleny­omat a Regnum Egy­ház­történeti Évkönyv 1940-41. kötetéből.) 34. 3 Soós Imre: Az egri egyházmegy­ei plébániák történetének áttekintése. Bp., 1985. 375. 115

Next