Jászsági Évkönyv, 2018
Könyvismertetések - Jászberényi vonatkozások egy nagy hírű naplóban (Szűcsné Németh Mária)
Könyvismertetések se riasztotta vissza Janit. Nagy felelősség feszült benne, hogy meg kell menteni a szőlőt, folytatni kell az ősi munkát az ősi földön Holló András anyai nagyapja, Mandl Móric volt az elsők egyike, akik a homoki szőlőtermesztést meghonosították Jászberényben. Nagykáta felé a neszüri szőlők telepítését is ők kezdték el. Zsidó származású családként beilleszkedtek a térség és Jászberény társadalmi és kulturális életébe. János és Hermina reménykedtek, hogy lesz ennivaló. Ideérkezésükkor szembesültek véglegesen azzal, hogy szüleit, nagymamáját deportálták, majd Auschwitzban megölték. Április végére helyreállították az egyik házat. 1945 júliusában Gyarmati nagymamát is elhozták Jászberénybe, illetve többször is meglátogatta őket, mert Hermináék karácsonyra várták gyermekük megszületését (Holló András.) Nagyon sok volt a munka, és sokat segített nekik a nagymama a mindennapok megélésében. Gyarmati Fanni 1945 nyarán - miközben izgatott és lázas keresést folytat férje, Radnóti Miklós felkutatására - ellátogatott Jászberénybe. Pár napot töltött unokahúgánál (péntektől kedd reggelig), így ír róla a Naplóban: „ Megígértem, és menekülni próbáló nyugtalanságom is hajszolt, hogy lemenjek. Szép, tekintélyes, vidéki patrícius házban, de belülről nagyon szedett-vedett, kifosztottan élnek Hermiék. Megérkezett Jani kisebbik öccse is, a Feri Mauthausenből, nagyon lefogyva, és most hizlalják erősen. Most már biztos, hogy a középső fiút, Andrist agyonlőtték. Szegény gyerekek nem beszélnek róla, de Jani arcán kitörölhetetlenül ott van egy nagyon keserű kifejezés. Hermikénél már mozog a kis új lény, és nagyon boldog. Anyuska a szokásos robotban, de mégis jó ez a vidéki hülyülés most, amikor újabb iszonyú éhséghullám dühöng itt, Pesten. [...] Három napig ettem odalent, főleg gyümölcsöt, aztán nagyon letörve visszajöttem. Letörve különösképpen a tájtól, amin keresztül mentem oda is meg vissza is. Az utazás mindig kiesés kicsit az életből, és a tájakban úgy benne van Miklós, az utazásaimon csak nyeltem, nyeltem az úton a sírásomat, és rettenetes nehéz voltam, mikor megérkeztem ”. A Napló nem egy teljes élettörténet, annak csak egy szakasza. Az ostrom után nagyon sokáig reménykedett Gyarmati Fanni, hogy a férje egyszer csak hazatér, ... és mert nagyon sokáig reménykedett, gyásza nagyon sokáig elhúzódott. 1946-ban hagyta abba a napló írását. Ekkor tudta meg, hogy két évvel korábban a férjét, Radnóti Miklóst megölték. A Napló nagyon értékes irodalomtörténeti forrás. A benne megemlített családi és irodalmi események, irodalmi szereplők miatt is. (Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, Justh Zsigmond, Andre Gide, Sík Sándor, Boldizsár Iván, Szerb Antal, Kovács Margit stb.) Kirajzolódik az 1936 és 1946 közötti évek magyar irodalmának egy igen jelentős része. Társadalomképet mutat, amelyben Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós zsidó származásuk miatt (bár kikeresztelkedtek) üldöztetésnek, mellőzöttségnek voltak kitéve. Mindez a Naplót a holokausztirodalom dokumentumává teszi. A Napló kétségkívül hozzájárul nemcsak Gyarmati Fanni, hanem férje, Radnóti Miklós halhatatlanná válásához is. Bár utóbbinak, a költőnek ott vannak ehhez a verseskötetei a könyvtárakban, a könyvespolcokon, minden irodalmat szerető és tisztelő magyar ember szívében. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-461—11. Jaffa Kiadó, Bp., 2014.