Játéktér, 2018 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 4. szám
70 ROMA SZÍNHÁZ Proics Lilla HOL VAN A CIGÁNY DRÁMAIRODALOM? alogh Rodrigóval, a tizennégy éve működő Független Színház és a második éve megrendezett Roma Hősök Fesztivál alapító vezetőjével szaladtunk végig azon, hogyan lett színházcsináló, és miként találta meg ebben a közegben az útját. Miért színházzal kezeltél foglalkozni? Még nem voltam iskolás, amikor hétfőnként szünetelt az adás a tévében, volt azonban rádiószínház - amit soha nem hagytam volna ki. Másnap ugyanis lemodelleztem, amit hallottam, a falubéli cimboráimmal vagy fadarabokkal, kavicsokkal. Elég sokáig tartott, amire ezt abbahagytam. Aztán belenőttem a családi gazdálkodásba Pamukon, ahol gyerekkoromban éltem. Somogyban jellemző volt az asszimiláció, úgyhogy a cigányok is földet műveltek és állatot tartottak, háztájiban. Közben persze mindinkább megértettem a traumákat, szégyeneket: például a cigány családoknál és a nem cigány családoknál is dráma volt, ha a másikkal házasodtak. Pedig nagyon sok vegyes házasság lett azon a környéken. Közben kertészetet kezdtem tanulni, ami életszerű volt abban a helyzetben, úgyhogy a gyerekkori színházi kíváncsiságom el is szunnyadt, átmenetileg. A balatonboglári szőlészetben és borkombinátban már középiskolásként dolgoztam. Lehangolóan mocskos, igénytelen környezet volt. Engem is ingyenmunkásnak használtak, mint a többieket, akiket az iskolák kiközvetítettek „gyakorlatra”, ahogy az később kiderült, az iskolának fizettek a „gyakorlatot kínáló” cégek. Ezután, bár nem érdekeltek a dísznövények, egy bonszájkertészetbe kerültem. A gazda ott a közelébe sem engedett minket a növényeknek, csak ástuk az üvegházak alapjait, miközben már érettségi előtti évben jártunk. Akkor lett elegem. Fogtam magam és jelentkeztem az egyik kaposvári gimnáziumba, dráma és francia szakra, majd nem sokkal később a megyei vándorszínházba. Az 1979 óta működő Déryné Vándorszíntársulat jól kitöltötte az űrt a Csiky Gergely Színház erős művészcsapata mellett, akik akkoriban már nem tájoltak a környéken. Amire Pestre kerültem érettségi után, addigra rengeteg előadáson és fellépésen voltam túl. Egy hónap színiiskola után kerültem be a Budapesti Kamaraszínház csapatába. Később a Shakespeare Akadémián tanultam. Hat évet dolgoztam, azután mentem át a Bárkába, a Maladypéhez csatlakozva, két évre. Amikor a POSZT-on játszottuk Hölderlin Empedoklészét, elegem lett. Miből lett eleged? Untam magamat mint színész. Kezdtem kiábrándulni a szakmából. Láttam, hogy piedesztálra vagyok emelve, de azt is, ahogy majd egyszer letaszítanak onnan. Közben hallgattam a történeteket, mint például amikor egy színházigazgató felesége mesélte nekem, hogy a feltételezése B