Jávorszky Béla Szilárd: Nagy Sziget könyv. 10 év hév (Budapest, 2002)
1996. Sztárok, sztorik, szteroidok
Para-Kovács Imre Nyers húsban utazunk isten oldalvizén D-vitamin hiányom van, kérem hagyjanak a napon! Ez állt azon a táblán hevenyészett kézírással, amit egy csontritkulásig részeg punk szorongatott, az út közepén fekve. Mókamesterek a fakuló ég alatt. Egy asztal körül szomatizálgattam, és nem voltam hajlandó másra gondolni, csak a jelenre, pontosabban a saját jelenemre, ami Bacardi-szódává szelídült ezen a balzsamos délutánon, amikor szinte maguktól jöttek a hormonoktól feszülő lányok és asszonyok a közelnél is közelebb, mintha nem lenne holnap, mint ahogy nincs is, mert részben hol van az még?, részben pedig még egy Bacardi-szódát kérek. Ilyen közelről a Dél-Alföldi Szaxofonzenekar csak kevéssé hallgatóbarát, rá lehet könyökölni a hangokra, elbírnak mindent, vastag iszappal borítják be a hallójáratokat, majd beljebb is, az agyat, gyomrot, velőt. Dolgozni kell, vagy elsodor az ár. Olyan stagepassom van, hogy kihozzák nekem David Bowie-t a sátor elé. Innen, ahol ülök, pont átlátni az embereken. Az emberek mögött embereket látok, csak aztán jönnek a hegyek, a ménesek, a tiszta vizű folyók. Egy techno-sámánista hardcore gyülekezet keresi, hogy mi van a fémeken túl, de a savakon innen. Átlátok rajtuk, ahogy megpróbálnak átlátni rajtam. Az akarat legfegyelmezetteb sugarával feléjük suhintok, mint ahogy kétezer éve mindig. Bang-bang. A nyuszikák és a barikák egy pillanatra megriadnak a réten, aztán fejvesztve menekülni kezdenek. Bang-bang. Lesz itt olyan tavasz, hogy arról 90