Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története (Budapest, 2014)
Színesedő jazzvilág
gy SZÍNESEDŐ JAZZVILÁG kettőnk számára a család az elsődleges. A karrierre csak akkor tudok koncentrálni, ha otthon minden rendben.”17 2007-ben és 2008-ban szintén bejutott a Montreux-i Jazz Fesztivál énekversenyének döntőjébe Fábián Juli (1980), akit a többség a Barabás Lőrinc Eklektric énekesnőjeként ismert meg, de rendszeres vendége volt a Gyárfás István Triónak, a Coolmen Triónak, több alkalommal énekelt Pege Aladár zenekarával, a Budapest Jazz Orchestrával és a Free Style Chamber Orchestrával. 2008-ban Fábián Juli Jazz Riff néven önálló kvintettet hozott létre (ennek dokumentuma a 2009-es Honey & Chili). 2011-ben a zongorista Sárik Péterrel készített színvonalas duólemezt (FeelHarmony), s ugyanebben az évben Palásti Kovács Zoltánnal alias Zoohackerrel alapított stílusokat keverő elektroakusztikus formációt. Like a Chilei című dalukkal a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválra is majdnem kijutottak. Aztán Fábián Juli sikerei csúcsán bejelentette, hogy meghatározatlan időre visszavonul a nyilvánosságtól. S csak 2013 nyarán tért vissza a reflektorfénybe. A nagyközönség szintén popprodukciókban (az Emil.RuleZ vokalistájaként és a Geszti Péter vezette Gringosztár énekeseként) csodálkozhatott rá Gereben Zita (1981) tehetségére, pedig régóta saját jazz combót is vezet. Szimpatikusan szerény, manírok nélküli lány, aki számára az éneklés minden körülmények között lelki ügy marad. Egyetlen hajlításában vagy gesztusában sem akar másnak (többnek) látszani, mint ami. 2010-es bemutatkozó albuma, a Ready for the Sun érzékeny kezekkel megformált, a jazzből bátran kitekintő, kellően személyes és nyíltszívű dalok sorozata. A 2012-es Our Placesen azonban már a pop és az r&b dominál. A klasszikus koncentrációt és a jazzes kalandvágyat igyekszik közös nevezőre hozni az éveken át Párizs és Budapest között ingázó fiatal énekes-zongorista, Mózes Tamara (1981). 2007-ben klasszikuszongora-művészként végzett a Zeneakadémián, aztán a párizsi Conservatoire National de Région jazzének és improvizáció szakán folytatta tanulmányait kitűnő eredménnyel. 2010-ben Tamarazene címmel jelentette meg eddigi egyetlen nagylemezét. Az elmúlt években kvartettjével - Sütő Márton (gitár), Kovács Zoltán (basszus), Benkó Ákos (dob) - saját szerzeményei mellett főként Diana Krall által népszerűsített jazz örökzöldeket ad elő, a maga egyéni olvasatában. Az utóbbi évek talán legegyénibb és legszerethetőbb hazai vokális jazzprodukcióját (Teach Me Silence, 2009) viszont Kovács Linda (1981) jegyzi. Más kérdés, hogy ennek a főként saját szerzeményeket tartalmazó albumnak érdemi visszhangja legfeljebb szakmai berkekben volt. Pedig amit Kovács Linda tud és képvisel, legalább annyira unikális, mint amennyire univerzális, kecses, decens, befelé figyelő feminin jazz. A Kovács Linda Quartet azóta sajnos a múlté, az énekesnő 2010 és 2013 között a bőgős Orbán Györggyel lépett fel rendszeresen duóban, azóta pedig a fiatal generáció egyik nagy tehetségével, Bögöthy Ádámmal hozott létre ének-bőgő formációt. Voltaképpen ugyanehhez a jazzénekesnői „új hullámhoz” sorolható a nagyközönség által a Jazz+Az, illetve a Cotton Club Singers tagjaként megismert Kozma Orsi (1976). Közreműködőként legalább száz nagylemezen vett részt, megannyi slágert énekelt és több musicalfőszerepet játszott el. 2008-ban azonban kvartettjével hamisítatlan jazzlemezzel (Hide and Seek) jelentkezett. Akárcsak egykori Jazz+Az-beli társa, Váczi Eszter (1976-), aki - számos egyéb elfoglaltsága mellett - 2002-ben hozta létre a maga jazzkvartettjét, amellyel azóta két albumot jelentetett meg. Viszonylag későn talált rá a jazzre Karosi Júlia (1982) is: filozófiai, esztétikai diplomával a zsebében jelentkezett a jazztanszakra, ahol 2011- ben végzett. Nagyjából azóta vezeti saját zenekarát, 280