Jel-Kép, 1980 (2. szám)

Gyújtópontban - Angelusz Róbert: A tájékozódás és véleményformálás esélyei

A TÁJÉKOZÓDÁS ESÉLYEI Jóllehet széles körben előfordul egy olyan nézet, hogy a legkülönbözőbb kér­désekben jóformán minden embernek van véleménye, valójában a társadalom igen bonyolult rétegződést mutat a véleményekkel való rendelkezés, a vélemé­nyek minősége, informáltsága, stabilitása tekintetében. A kedvezőbb helyzetű társadalmi csoportoktól a kedvezőtlenebbek felé haladva a véleményformálódás­ban is hátrányok halmozódnak fel. Bizonyos különbségek már akkor is megfi­gyelhetők, ha számba vesszük, hogy különböző kérdésekben az iskolai végzett­ségtől függően hogyan alakul a véleménynyilvánítók és a véleménynélküliek aránya. A véleménykérdések túlnyomó többségénél megfigyelhető, hogy az is­kolai végzettség emelkedésével növekszik a véleménynyilvánítók és csökken a véleménynélküliek hányada. Egyik kutatásunk során, amelyben 18 különböző gazdasági, illetve politikai kérdésnél vizsgáltuk a véleménynéllküliség alakulását, azt tapasztaltuk, hogy a nyolc osztálynál alacsonyabb végzettségűek 21%-a, a nyolc osztályt végzettek 9%-a, a középiskolai végzettséggel rendelkezők 6%-a, a diplomások 2%-a adott „nem tudom" választ. Külpolitikai kérdéseknél, ahol a speciális közönség rendszerint szűkebb körű, még markánsabbak a különbsé­gek. A végzettségi szinteken 50, 22, 16, illetve 2% a véleménynélküliek aránya.35 A „nem tudom" válaszok arányából azonban csak korlátozott érvényességgel következtethetünk a véleménynélküli, illetve a véleménynyilvánító közönség mé­reteire. Az így válaszolók ugyanis különböző típusokra bonthatók, akiket eltérő motivációk jellemeznek. A „nyílt véleménynélkülieknek" valóban nincs az adott kérdésről véleményük, és ,azt válaszukban nyíltan kifejezésre juttatják. A „vé­leményleplezőkre" az jellemző, hogy van véleményük, de valamilyen okból tit­kolni akarják, és így valódi nézetüket „nem tudom" válasz mögé rejtik. Sajátos esete ennek, amikor különböző iskolázottsági szinteken különbözőképpen ítélik meg egy kérdés kényességét, és az iskolázottabb csoportokban gyakoribb a vé­leménynélküliek aránya.36 A viharos véleményváltozásokkal jellemezhető pe­riódusokban különösen gyakorivá válik az „elbizonytalanodók" típusa, amely éppen félúton van régi és majdani véleménye között, és átmeneti bizonytalan­ságát „nem tudom" válasszal fejezi ki.37 Kutatási tapasztalataink alapján külö­nösen fontosnak tűnik „a rejtett véleménynélküliek" típusának az elkülönítése, akiknek valójában nincs véleményük, de kerülni akarják ennek látszatát, és ezért bármelyik felkínált válaszlehetőségre rábólintanak. A rejtett véleménynélküliség mérésére, valamint a véleménynyilvánító közön­ség árnyaltabb tagolására olyan módszert dolgoztunk ki, amely számításba ve­szi a vélemények eltérő stabilitását.38 Az előzetesen kialakult, stabil, gyakran a szokásmechanizmusok által különböző mértékben rögzített vélemények és a múlékony, ingadozó, a mindennapi élet szituációiban rögtönzött véleményreak­ciók közötti az átmenetek sokféle változata fordul elő, és a különböző szilárd­ságú nézeteknek különböző a súlya, jelentősége a közvélemény formálódása szempontjából. A vélemények stabilitása ,két szempontból is nézhető. Az egyik esetben azt vizsgáljuk, hogy egy adott időpontban a véleményeknek mennyire van kikics­ 35 Vö.: Angelusz Róbert—Pataki Judit: Külpolitikai kérdések: Közönség és közvélemény. Rádió és Televízió Szemle, 1975. 2—3. sz.­­ Vö.: Angelusz Róbert—Pataki Judit idézett tanulmányával. 37 Lásd Angelusz Róbert—Nagy Lajos Géza—Terestyéni Tamás—Tardos Róbert: Gazdasági köz­hangulat és közgondolkodás. Rádió és Televízió Szemle, 1976. 2. sz . Egyik első kutatásunkat, amelyben a stabilitás szintjének mérésére törekedtünk, 1973-ban vállalati környezetben végeztük. Lásd: Angelusz Róbert—Csepeli György—Kulcsár László—S. Mol­nár Edit: Idézett tanulmány. 1974-ben Pataki Judittal és Lovas Annával országos reprezentatív mintákon kezdtünk kutatást, amelynek során a módszert egyszerűbbé és könnyebben kezelhe­tővé tettük. Az öt válaszlehetőséget tartalmazó skáláról hármas skálára tértünk át. Kutatásaink eredményeiről lásd még Angelusz Róbert—Pataki Judit: A jövedelemkülönbségek alakulása a közvéleményben. Rádió és Televízió Szemle 1975. 4. sz., illetve Angelusz Róbert és Pataki Judit ko­rábban idézett tanulmánya.

Next