Jel-Kép, 1983 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
MÉG EGYSZER Erkölcs, politika, gazdaság Tudósklub, február 23. Műsorvezető: Papp Zsolt. A vita résztvevői: Antal László közgazdász, Gábor R. István közgazdász, Gombár Csaba szociológus, Hankiss Elemér szociológus, Makkai László vallástörténész. Munkatárs: Dérer Miklós, Majoros Klára, Sylvester András, Szakály István, Szécsényi Anikó, Szilágyi György, Törköly Róbert, Vikol Katalin. MTV 2, 21.15 Papp Zsolt: Elintézetlen ügyek, kiszolgáltatottság, a felelősség áthárítása, munka nélküli jövedelemszerzés, „a cél szentesíti az eszközt" szemlélete, összeköttetések, összefonódások szerepe, hálapénz és így tovább. A következő beszélgetésben arra törekszünk, hogy megvizsgáljuk ezeknek az erkölcsi anomáliáknak a szélesebb társadalmi környezetét. Politika, gazdaság, történelem — alighanem ezek a nagy mechanizmusok hozták létre mai állapotainkat, ezek okozzák vagy magyarázzák gondjainkat. Kezdjük a talán legforróbb kérdéssel: meghatározza-e és hogyan határozza meg a politika az emberek erkölcsi magatartását ? Gombár Csaba: A politika és az erkölcs természetesen sok szálon összefügg egymással. Valószínűleg a közerkölcsre hat a legközvetlenebbül a politikai tevékenység és a politikai szerkezet működése. Azt hiszem, meglehetősen nyilvánvaló, hogy amennyiben egy társadalmi vagy politikai csoport meghatározott erkölcsi tőkével rendelkezik, ez az erkölcsi tőke mindenkor politikailag is konvertálható. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy az erkölcs és a politika olyan, mint a tűz és a víz, tehát az erkölcsöt a politikával nem nagyon lehet keverni. Én úgy látom, hogy nincsen önmagában való erkölcsi gyakorlat, az mindig a legkülönbözőbb tevékenységek kísérőjelensége. Az erkölcs és a politika összefüggésénél tehát mindig a politikai gyakorlatot, a politikai tevékenységet kell figyelembe venni, amelynek természetesen erkölcsi hatása is van. Hogy példát is mondjak erre, ismeretes, hogy már az illegalitás körülményei között sajátos puritánság jellemezte a kommunista vezetőket és általában a baloldalt a XX. század első felében. 1945—48 után az lett a puritánság következménye, hogy a vezető politikusok ne szerepeljenek a nyilvánosság előtt, a magánéletük ne legyen a nyilvánosság tárgya. Ez önmagában természetesen érthető, nem kell állandóan, mindenféle szempontból előtérben lenni. Ugyanakkor rögtön felvetődik a kérdés, hogy egy vezető politikus számára mennyire megengedhető, hogy csak nyilvánosság nélkül legyen puritán. Hiszen az állampolgárokban okkal vagy ok nélkül felébred a gyanú, hogy miért nem lehet tudni, milyen a politikusok magánélete, családi költségvetése stb. Az a véleményem, ha itt kizáródik a nyilvánosság, már eleve problémák adódnak, és számolni kell azzal, hogy ennek nem lesz pozitív hatása a közerkölcsre. De természetesen nem a politikusok magánélete és ennek a nyilvánosságban való szerepeltetése a legfontosabb probléma, hanem magának a politikai szerkezetnek a működése. Ha kialakulnak olyan pontok, amelyek sérthetetlenek, amelyeket nem lehet nyilvánosan megbeszélni, nem lehet ellene és mellette szólni — legfeljebb csak mellette —, ez megint nehézséget okoz. Hadd, mondjak erre is egy példát. Mindenki tudja, hiszen évszázadok óta közhely az államtudományokban, hogy a hadügy, a külügy és a pénzügy eleve összefügg. Most gondoljunk arra, milyen