Jel-Kép, 1984 (3. szám)

MŰHELYEK, MÓDSZEREK - A józanság kiküldöttje - Polgár Dénessel beszélget Nádor Tamás

A józanság kiküldöttje Polgár Dénessel beszélget Nádor Tamás . Azon szerencsés kevesek közé tar­tozik, akik elmondhatják magukról, hogy eseménygazdag volt az életük. Tizenöt évig dolgozott külföldön, állandó tudósí­tóként, bejárta a világ számos országát. Minek tulajdonítja, hogy sorsa ilyen változatosan, s pályája ennyire sikeresen alakult? — Mondhatnám erre akár azt is, hogy szerencsés csillagzat alatt szület­tem. De sajnos, épp az ellenkezője történt: baljós égbolt alá érkeztem. Ha babonás volnék, azt is rossz előjel­nek vélném, hogy éppen 1912. április 12-én, a Titanic elsüllyedésének napján jöttem a világra. Az évszámból kitet­szik: az első világháború küszöbén. S az is, hogy serdülésem a második világ­háború előestéjére esett. A közös baj­ban aztán bennünket külön is sújtott a származásunk miatti megkülönböz­tetés. 1944 novemberében csaknem ki­végeztek. A szó szoros értelmében a halál torkából menekültem meg. Több volt ez, mint puszta szerencse, életben maradásomat második születésemnek, újjászületésemnek nevezem pályám történeteit egybefoglaló, önéletrajzi könyvemben. Azóta számítom igazi életemet. Amit azon az éjszakán átél­tem, meghatározta minden későbbi cselekedetemet, egész világszemlélete­met. — Most azonban még azt kérem, be­széljünk a második születéséig eltelt időről, környezetéről, tanulmányairól, neveltetéséről, eszméléséről, mindarról tehát, ami az újságírásra előkészítette. Vagy ez is a puszta véletlen művének tekinthető? Fotó: Moldvay József

Next