Jel-Kép, 1990 (1. szám)
FÓRUM - Horvát János: Televízió 90
TELEVÍZIÓ '90 1989. március 15-én sor került a jelképes tévéfoglalásra. Eddigre már a műsor színvonala romlani kezdett, és a vezetés széthullott Ugyanakkor furcsa módon a tévé körüli szótárból eltűnt a „nemzeti" jelző, holott ekkor indult meg igazán a külföldi filmek áradata, ekkor öntötte el a képernyőt a reklám, a szponzorok hada, jelent meg a pornográfia, csupa olyasmi, amit a nemzetközi televíziós világban rendkívül szigorú szabályozással igyekeznek kordában tartani. Nálunk erre korábban inkább konvenciók szolgáltak, de a vezetés rohamos elgyengülésével, egyesek lemondásával, vagy csak a túlélésre spekuláló viselkedésével alig maradt valaki, aki e konvenciókat betartani képes lett volna. A képernyő egyre inkább belső és külső pártharcok színterévé vált 1989 nyarán rövid időre lecsillapodtak az indulatok. Sokak számára kiderült ugyanis, hogy a televízióval kapcsolatos felosztási igények és jelszavak hajtogatása közben elmaradt a lényeg: egy közszolgáltató, pártoktól egyenlő távolságban lévő, nem reklámtól függő, hiteles, szakmailag jól irányított törvényesen felügyelt és ily módon nemzeti intézmény paramétereinek a meghatározása, melyet bele kellett volna illeszteni egy, a pártok számára is létfontosságú, szabályozott tömegkommunikációs környezetbe. Mindezek híján egy teljesen abszurd tömegkommunikációs képlet kezdett kialakulni. Az úgynevezett nemzeti tévé hullámhosszán megjelent egy semmilyen kötelmet el nem fogadó kereskedelmi tévé, a pártok, a posta, a bankok elkezdtek a frekvenciákra spekulálni. Magánrádiók születtek és haltak el, megszűnt a műsortípusok korábbi egyensúlya, a képernyőt elöntötte a kultúrszemét Eddigre a tévével kapcsolatos követelések egy része már megvalósult Az MSZMP - és utódpártja, az MSZP is - tökéletesen elvesztette befolyását a tévé felett (Ezért csak saját korábbi rövidlátó politikáját okolhatta.) Most újabb felvonás vette kezdetét A pártok - teljesen logikusan - részt kértek a műsorból. Ennek szervezeti keretei nem lévén - megintcsak teljesen logikusan - a legkülönbözőbb eszközöket vették igénybe, amitől a tévé műsora teljesen felbolydult Mindenki előhozakodott közeli és távoli példákkal, kuratóriumokkal és bizottságokkal, műsoridő- és vezetésfelosztási modellekkel, elfelejtvén azt, hogy ezek csak konszolidált pártviszonyok keretei között működnek. Televíziós vezetés az év végére már alig létezet A tévé a sajtó szabad prédája lett és a cikkekhez a különféle belső frakciók is siettek anyagot szolgáltatni, nemegyszer saját túlélésüket gondolván megváltani ezzel. A kormányzat ekkor kényszeredetten tudomásul vette, hogy a meglévő felállással még „véráldozatok" árán sem tudja konzerválni a tévé helyzetét a választásokig. Lépésre szánta el magát de megint csak olyanra, melynek célja nem a tévé, hanem a kormányzat problémájának megoldása volt Az utolsó ciklus November közepén létrehozták a szándékok szerint semleges kuratóriumot, mely azonban első perctől kezdve a szakma és a pártok egy részének tiltakozását váltotta ki. A kuratórium igazából sem a többpártiság, sem a szakmai kompetencia igényeinek nem felelt meg, ráadásul saját működési szabályzatát sem tudta megalkotni. Most már nemcsak a televízió és a rádió, de a kuratórium problémája is megoldásra várt Megkezdődött a tévé körüli harcok újabb fázisa. Már nem az volt a kérdés, hogy ki mennyi műsoridőt kap, hanem az, hogy kinek vagy kiknek a kezébe kerül a televízió. Közben a parlament megalkotta a postatörvényt és a sajtótörvény módosítását A műsorszórás műszaki és tartalmi engedélyezése és elosztása egyre zűrzavarosabb. (A Frekvenciagazdálkodási Intézet legföljebb számon tarthatja az elosztani valót az elosztás ismérveinek kialakítása nem postaszolgálati ügy.) Miközben mindeme események zajlanak, a tévé eleget tesz a népszavazás körüli igényeknek, és ha kezdetleges eszköz 69