Jel-Kép, 1990 (1. szám)
FÓRUM - Horvát János: Televízió 90
70 TELEVÍZIÓ '90 70 zökkel is, de helytáll a romániai események idején, mikor is a híradás funkcióján túlnővő akciók szervezője is lesz. Ezekben a krízishelyzetekben kritikusai és felügyelői rendre háttérbe húzódnak. Békeidőben azonban újból fellángolnak a birtoklásért folytatott harcok. 1990 márciusára kiírják a parlamenti választásokat. Már zajlik a választási csatározás, melynek fő színtere éppen a képernyő, és nemcsak „pártidőben", hanem minden műsorban, ahol a véleményalkotók szóhoz jutnak. (Ez a „nehéz tettenérés" teszi a világon mindenütt igen bonyolulttá a televíziók választási tevékenységének egyértelmű megítélését) Lefektetett szabályok és vezetés nem lévén a műsorkészítő televíziósok maguk kísérlik meg szabályozni a pártok nyílt és burkolt jelentkezésének idejét, módját, gyakoriságát E kínban született lépés óriási veszélye, hogy ahelyett hogy legjobb szakmai tudásukkal pártatlanul garantálnák a törvények betartását, maguk válnak azok megalkotóivá és alkalmazóivá, és ami még képtelenebb, ellenőreivé is. Sőt maguk lesznek a panaszok jogosságának elbírálói is. És minthogy „kép van", a külső szemlélő bele sem gondol, hogy meddig működhet igazi és hozzáértő vezetés nélkül egy ilyen intézmény. Kétségbeesetten és óriási késéssel megindul egy választási propagandakódex kidolgozása. A pártokat külön-külön azonban egyre jobban nyugtalanítja, hogy megnevezhető vezető híján, a televízión belüli rendetlenséget kihasználva, a konkurencia ügyesebben és fürgébben csap le a lehetőségekre. A majdhogynem nevetségessé váló kuratóriumot a látszat kedvéért megtartva a botorkáló kormányzópárt tiszteletreméltó elnököt állít a televízió és a belső munkatársakból kinevezett elnökség élére, melybe - külsőként - bekerül a Tv-Híradó új főszerkesztője, aki hamarosan átveszi hivatalát A meghökkentően durván végrehajtott személycsere zöld utat nyit a tévén belüli intézményesített leszámolásnak. Lemondások és felfüggesztések követik egymást és az új elnökségben is hamar repedések mutatkoznak. A bizonytalanná élezett légkörben a szakértelem és az elkötelezettség hamis alternatívájából -mint ilyenkor mindig - az utóbbi kerül ki győztesen, gerjesztve így a kontraszelekciót és a rohamos tempójú visszarendeződést. A középvezetői székekben ülők megint biztonságban érezhetik magukat. Az MTV életében ismét lezárult egy ciklus. A kormányzat talán csak ekkor ébred rá, hogy a megelőző időszakok át nem gondolt lépéseivel, egyes tagjai egyéni érdekeinek előtérbe engedésével saját imágója tükrét hagyta összetörni, és már csak siralmasan repedezett képét láthatja benne. Akik idejében léphettek volna, elmulasztották. Ők tudják, miért. Akik hatalmat akartak, most elégedettek. Akik rombolni akartak, most megpihenhetnek. Akik a változásokért és nem a hatalomért hadakoztak, most tanácstalanul és szomorúan szemlélik a kialakult helyzetet. Az egyszerű néző pedig, akiről mindvégig szó sem esett, jobb híján egyre gyakrabban kapcsol a konkurens csatornákra, videóra, és hamarosan teljes joggal tagadja meg az előfizetési díjat, hiszen pénzéért többnyire már csak reklámot lát, műsort alig.