Jel-Kép, 1990 (1. szám)
FÓRUM - Szalay Zsolt: A nemzeti rádióról
Szalay Zsolt A nemzeti rádióról Milyen helyet és szerepet foglaljon el a Magyar Rádió a tömegtájékoztatás újonnan kialakuló rendszerében. Létrehozható-e puszta deklaráció útján a „nemzeti", a „közszolgálati" rádió, avagy pedig csak meghatározott feltételek kialakulásával illethetik meg ezek a jelzők a jelenlegi rádiószervezetet. Az alábbiakban néhány ilyen feltételt sorol fel a szerző tézisszerűen A Magyar Rádió, mint nemzeti tömegtájékoztatási eszköz elsősorban közcélú és közszolgálati intézmény. Az állami költségvetésből, tehát az adófizetők pénzéből működik, nem lehet kereskedelmi jellegű, piacorientált vállalkozás, még ha bizonyos mennyiségű reklámtevékenységgel „együtt is kell élnie". Az országgyűlés, illetve annak valamely bizottsága, esetleg általa — akár képviselőkből, akár a parlamenti pártok és társadalmi szervezetek delegáltjaiból, akár független szakértőkből — létrehozott felügyelő testület irányítása alatt áll, tehát nem a kormány rádiója, nem a kormány propagandaeszköze, és ugyancsak nem szócsöve a kormánypártnak vagy kormánypártoknak. Ezt azért is tisztázni kell, mert van olyan felfogás, amely szerint a nemzeti tájékoztatási eszközök a kormány irányítása alatt állnak. Ez helytelen, mert igaz ugyan, hogy a kormány — a parlamenti demokráciában — attól kormány, hogy a választásokon megszerezte a többséget, de a nemzet érdekeinek képviselete többet kell, hogy jelentsen, mint a kormány által képviselt érdek. A nemzet egészéhez a kisebbség, a választásokon vereséget szenvedett kisebbség, vagyis az ellenzék is hozzátartozik. Mivel a kormány, valamint a mögötte álló párt, illetve pártok rendelkeznek a hatalom eszközeivel, beleértve anyagi eszközöket is saját álláspontjuk képviseletére (például Magyar Közlöny vagy más államok gyakorlatából kiindulva kis lapok, illetve kiadványok stb. támogatása), a nemzeti tájékoztatási eszközök különös kötelessége, hogy az ilyen eszközökkel nem rendelkező ellenzéki és kisebbségi véleményeknek is helyet adjon. Magától értetődő, természetesen, hogy a kormányzati tevékenység — éppen mert a döntéshozó hatalmi gépezet megnyilvánulása — súlyának megfelelő helyen kell, hogy szerepeljen a nemzeti médiumok tájékoztatási gyakorlatában. A nemzeti rádió fogalmának meghatározása ma elsősorban elhatárolódás a — divatos szóval élve — pártállam elveitől és gyakorlatától, amikor is az uralkodó párt sajátjaként, közvetlenül „vezérelte" a tájékoztatás eszközeit, beleértve a rádiót is. Óvakodni kell azonban attól, hogy a nemzeti rádió most, a többpártrendszer — inkább talán csak a kibontakozó többpártrendszer — viszonyai között ne legyen egyoldalúan szócsöve a korábbi sérelmek felhánytorgatásának, az ellenkező előjelű kirekesztetéseknek. A nemzeti rádió az egész nemzet rádiója kell, hogy legyen, abban az értelemben, hogy nem zárkózhat el egyetlen társadalmi, politikai és szellemi törekvés bemutatása elől sem, ha ez nem ütközik alkotmányos vagy etikai korlátokba (ez utóbbi megfogalmazása a nehezebb, például pornográfia). Politikai pártok és szervezetek számára akkor nyithat fórumot, ha olyanokról van szó, amelyek kö zt