Jelenkor, 1941 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Ára 20 fillér A TARTALOMBÓL: CAVALLIER JÓZSEF: Ami elkövetkezhet NAGY TIBOR: „Magyar radikalizmus" — avagy írói álhősiesség JUHÁSZ GYULA VERSE: A tápéi Krisztus ERVIN GÁBOR: Az Egyház és napjaink MASSALSKY MIKLÓS HERCEG: Szolovjev Vladimír RENDI VAGY NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉS? (Két hozzászólás) A HÁBORÚ KÖLTSÉGEI ÉS AMERIKA „MAGYAR REALIZMUS" — KÖNYVEK Felelős szerkesztő: KATONA JENŐ Szerkesztőbizottság: Horváth Sándor O. P., Molnár Kálmán, Szekfü Gyula, Almásy József ZORD IDŐK: Szent László tanítása — A szövetkezeti eszme — Szédült nyelvújítók — Az elnémult kritika — Szüllő Géza és Révész Imre beszédei — Nemfizető előfizetők — Macaulay a jezsuitákról — Az ügetősport — A kataszteri adózás AZ EGYENLŐSÉG KÉRDÉSE A JOGALKOTÁSNÁL ÍRTA: HORVÁTH SÁNDOR O. P. Ha a személyi létet tisztán Istenhez viszonyított ér­tékében szemléljük, akikor minden megszorítás nélkül be­szélhetünk korlátlan egyenlőségről- Itt tisztán az isten képi­­ségnek az a megvalósulása mérvadó, amely Isten méltóságá­nak visszfénye. Az Istenben szentesült ténylegesség ez, amely az embert az istenség oltalma alá helyezi, mint ennek a tu­­lajdonát védi és kizárólag transcendens céljainak hordozójává teszi. Ebben a tekintetben az ember csak azáltal emelkedik túl a többi teremtmény színvonalán, hogy Istennek különös céljai vannak vele, gondviselésében nem tiszta szenvedőleges szerepe van, hanem ott is mint szabad önrendelkező alany­nyal számol vele. Ha tehát megmaradunk ennél a szemlélet­nél, akkor a természet egyenesen utasít minden jogrendező­tényezőt, hogy pártoskodás és személyi tekinteteik nélkül egyforma érdeklődéssel fogadja Istennek minden egyes kép­mását és engedje részesülni mindama javak­ban és jogvédelemben, amelyek az isten­ képiség szerinti léthez és működéshez szük­ségesek. A törvényhozás és a jogrendezés minden mó­dozatát ennek a szellemnek kell éltetnie és ahhoz minden embernek joga van, hogy a jogrendező tényezők ilyen érzüle­tét a saját tapasztalataiból vehesse tudomásul- Ez, de tisz­tán csak ez a természetjog útmutatása. Azért van ez, mivel az ember személyi léte csak az isten­ viszonylatban képvisel egyenlő értéket, azonkívül a természetszerű egyenlőtlenség hordozója. A személyi lét ugyanis a természet adottságainak betető­­zője, mintegy lefoglalása egyetlen, önálló és önrendelkező alany kizárólagos tuajdona gyanánt. Ez az értéke tehát attól függ, hogy mily gazdagságot képviselnek a természetnek ezek az ingyenes adományai, vagy a cselekvő személy szorgalmából megszerzett javai. Ha tehát az emberi személyeket egymással hasonlítjuk össze, csak akkor bizonyulnak teljesen egyenlő értékű joganyagnak, ha a természet adományaiban mindenki tökéletesen egy mérték szerint részesedik s így arra is egy­formán alkalmas, hogy az igazán emberi értékeket is ugyan,­azon a fokon valósíthassa meg. A természet azonban ezt a fel­tevést nem támasztja alá, sőt úgy elméletileg, mint tapasztala­tilag az ellenkezőjét mutatja. Ezért az emberi személyek csak mint egyenlőtlen értéket képviselő joganyag jö­hetnek tekintetbe a tapasztalati jogrendezésnél. Hogy a tapasztalat ezt igazolja, csak a­ statisztikai ada­tokat kell átnéznünk. Ezek mindennél világosabban mutatják, hogy a természet javainak szétosztása egyáltalában nem az aritmetikai egyenlőség szabályai szerint történik. Ahány egyén, annyi teljesen különböző érték. A statisztikainál­ sok­kal elemibb tapasztalat is ezt bizonyítja. Ki-ki maga érzi, hogy mennyire különálló világot képvisel minden ember. Ha valaki ennek mélyebb okát keresi, megvigasztalódhatik talán a hitnek az áteredő bűnről szóló tanításával, de egészen biz­tos útmutatást talál az emberi természet filozófiai eleme­zésében is. Az emberi természet csak mint a logikai elvonás ered­ménye képvisel minden vonásában változatlan és minden alanyról teljesen, egy értelemben kimondható állítmányt. Azért van ez, mivel ezek a vonások a természetnek teljesen kiszá­rított csontvázát képviselik, nincs bennük élet vagy életerő, csak az értelem segítő, irányító eszközei, mint ahogyan az elvonó értelem a megalkotójuk is. A valóságos természet más törvények szerint igazodik. Az egyedekben létesül s ezért az egyediség alkotó elemei szerint tökéletesen vagy kevésbbé tökéletesen valósul meg- Nem lényeges vonások 1941. január­­ III. évf. 1. szám

Next