Jelenkor, 1941 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
szerinti megoszlás ez, de nem is állítható egy színvonalra az egészen esedékes jelenségekkel A lényeges, állagszerű valóságok fokozat módosulását kell bennük látnunk. Ha valami tisztán létesül, akkor semmi sem akadályozza tökéletességének teljes kifejtését. De ha anyagban valósul meg, akkor csak ennek a felvevő-, hordozóképessége szerint létesülhet, tehát tökéletességének az anyagban adott foka jelenhet csak meg. Igaz ugyan, hogy az anyag a formáért van és ebben lesz valósággá, de másrészt azt is tudjuk, hogy az alaki tényező (forma) is csak tényező és önmagában szemlélve egyáltalában nem teljesértékű valóság. Ilyent csak az anyaggal való egyesülésében és az így kialakult lét egységében alkot A forma módosul az anyag készlete és berendezése szerint, az anyag pedig a forma révén nyer valóságértéket; a kettőnek az egységében továbbá a természet létesül a két adottság összegező ereje és becse szerint, ebből végül az általános természet állagszerű fokozatai alakulnak ki. Az anyag csak mint matéria prima egyforma A természet erői azonban nem közvetlenül ezt érintik és használják föl, hanem a már kialakított anyagot és így ennek az energiakészlete szerint végzik további átalakító művüket és ennek határai között hozzák létre az újabb természeti alakulatokat, amelyek „szülőanyjuknak", a materiának képmását korlátozó vonások alakjában nyomják az általános természetre A formának az anyaghoz való idomulása tehát természeti törvénys terv ez a természetnek ,a különböző egyedi fokokban történő megvalósulása is. Az állami természet elvszerű létesülését nyomon követi az egyéni képességek kialakulása is, úgyhogy az anyagból és szellemből álló emberi természet nem az abszolút aritmetikai egyenlőség, hanem a közelebbről meg nem határozható egyenlőtlenség és különértékűség törvényei szerint lép föl a valóságban. A hit és filozófia megállapításairól mindenki saját meggyőződése szerint ítélkezhet- A jogrendező tényezőkre nézve elég a tapasztalat tanúsága, amely mögött különösebb elemzés nélkül is megtalálhatjuk az általános törvényt hogy az ember benső tényezőben rejlő szükségszerűség alapján egyénileg különértékű a joganyaga a társadalmi rendezésnek. A jogrendező tényezőnek tehát természeti joga, hogy ilyen gyanánt kezelje az embert, viszont ez sem kívánhatja, hogy aritmetikai viszonylatok szerint mérjék ki a saját és embertársai jogigényeinek egyenlőségét, hanem meg kell elégednie egy nagyobb jóban, a közjóban történő kiegyenlítődéssel. A természetjog tehát megint egy az egyedek fölött álló jóhoz, a közjóhoz, utasít bennünket és így nem az egyes ember érdekét teszi meg a jogrendezés irányítójának és mértékének, hanem ettől kívánja meg, hogy boldogulását a közjó keretében igyekezzék megtalálni, saját igényeit pedig ennek a mértékéhez és a benne foglalt értékekhez és lehetőségekhez szabja. A társadalmi elégedettség magna chartája ez a természetjogi irányítás, aminek gyakorlati megvalósítása igazán emberfölötti okosságot és bölcsességet kíván meg a jogrendező tényezőktől a joganyagtól pedig olyan fegyelmezettséget követel, amelybe sok áldozatkészség és lemondás, főleg pedig a közjónak, az általános emberi érdekeknek forró szeretet foglaltatik. A természetjog útmutatása igazolja a Szentírást, amely szerint Isten „épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit és nincs azokban vészhozószer, sem pokol országa a földön.“ Az Alkotó mindenkinek lelkébe öntötte nemcsak a békesség utáni vágyat, hanem arra a szerre is megtanította amelynek használata megteremti a társadalmi békét. A törvényhozókat is a legkülönfélébb módon oktatta ki, hogy a királyok általa (a bölcsesség által) országosak és benne végeznek igazságot a hatalmasok. A valóságban mégis az ellenkezőjét látjuk. A történelem folyamán csak kivételként és ideig-óráig jelentkezett olyan jogrendező és kormányzó hatalom, amely az isteni bölcsesség magaslatáról tudott volna a népekhez szólni, vagy e nagy építőmester tervei szerint készítette volna el a társadalom vagy ország házát. A joganyag részéről még kevesebb megértést tapasztalunk- Az országháziba való beépítéssel járó terhek elviselhetetleneknek tűnnek fel előtte, a hely, amelyet az épületben el kell foglalnia, nem tetszik, az elégedetlenség és a tudatos ellenállás (amit nem a fizikai akció-reakció törvénye irányít, hanem a belső szellemi erők táplálnak) bomlasztó és a békét mindig újabb formában zavaró tényezőként lép föl. Ezek a körülmények teszik a népek fölötti uralkodást a legterhesebb foglalkozássá, valóságos nehéz átokká, a jogrendben való életet pedig igazi tömlöccé. Nem a dolog természete hozza ezt magával, hanem a természetjogtól való eltérés, az ebben foglalt utasítás elfajulása és a hamis érvényesülniakarás. Ha a pozitív törvényhozás és a jogrendezés legközelebbi célja, hogy az emberek erényesekké legyenek, akkor elsősorban arra kell őket nevelni, hogy szociális rendeltetésük, ennek megvalósulási lehetősége és a természettől előírt módja, élő valóság légyen lelkünkben. Ennek előfeltétele hogy belássák az igazság két fajának: a szociális és osztóigazságosságnak nemcsak általános jogosultságát, hanem a közönséges csereigazságot felülmúló és ezt tulajdonképpen megalapozó értékét. 2. JELENKOR „Non praevalebunt“ ZORD IDŐK „Ne bántsd a magyart!“ A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA negyedszázados jubileuma alkalmával Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás nyitotta meg az ülést. Szent István és Szent László nagy alkotásairól beszélt. Szent László fontos törvényeiről emlékezett meg és többek között ezeket mondotta: Szent László megtiltja zsidó vallású férfinak katolikus vallású nővel való házasságát. Sá kell mutatni arra, hogy Szent László tisztán a valláskülönbség miatt állítja fel a tilalmat, nem pedig a faji különbség miatt- Ami abból is kitűnik, hogy nem magyar, vagy szlovák, vagy más fajt említ, hanem a keresztény vallást állítja szembe a zsidóval. Ezzel híven követi a katolikus egyház álláspontját, amely sohasem ismert, most nem ismer olyan törvényt, amely különböző fajú, de katolikus vallású hívek között faji alapon tiltaná a házasságát Senki félre ne értsen, az egyház nem a zsidók kedvéért helyezkedik ilyen álláspontra, hanem azért, mert az összes embereket akármilyen korban élnek, akármilyen fajhoz tartoznak, ha műveltségük különböző is, emberi méltóságuk szempontjából az egyház egyformának tartja, hiszen valamennyien Isten gyermekei tehát testvérek, akiket Krisztus urunk egyformán megváltott és akiket egyformán ugyan ,arra az örökkévalóságra hívott meg.Amikor a magyar múlthoz való ragaszkodásról beszélek és Szent László dicső példáját idézem, nem azt mondom, hogy az észszerű újítások elől elzárkózzunk, hanem azt hogy hosszú századok alatt önmagunkon kipróbált és jól bevált magyar hagyományokat ok nélkül ne cseréljük fel olyan rendszerekkel, amelyek még nincsenek is kipróbálva A SZÖVETKEZETI KONGRESSZUSOK A BOLGÁR szövetkezeti mozgalomról hallhattunk előadást és a magyar szövetkezeti mozgalom valóban jó irányba fordul, ha a testvéri bolgár néptől vesz példát. Ez a kicsiny nép ugyanis, amit a mostoha századok épp oly súlyos megpróbáltatásokkal sújtották, mint a magyart, már hosszú ideje, szabad fejlődésének kezdete óta a parasztságot emelte életformájává, társadalmi ideáljává és a parasztságból indult ki a szövetkezeti mozgalma is. Márpedig kétségtelen, hogy magyar földön is paraszti szövetkezetekre van elsősorban szükség, mert ezekben láthatjuk a magyar parasztság legfőbb gazdasági támaszát és nagy nevelőiskoláját. Csak a szövetkezeti összefogás tudja az önmagukban erőtlen és szegény parasztgazdaságokat a nagyobbfajta és gyümölcsözőbb vállalkozásokhoz elsegíteni, ha a kisbirtokosság a szövetkezetek formájában összefog és összeteszi önmagában talán csekély anyagi erejét, végre tudja hajtani a szükséges beruházásokat és beszerezheti azokat a gépeket, amelyek nélkül Európa mai gazdasági rendje mellett, a magas napszámbérek korában eredményes mezőgazdálkodás már el sem képzette 16. A magára hagyatott parasztgazdaság könnyen áldozatává válhatik a gazdasági válságnak vagy a természeti csapásoknak és egész családokat is könnyen magával ránthat a romlásba; de ha a falu vagy a vidék sok kis parasztgazdasága összefog, minden veszéllyel, megpróbáltatással szemben a közösség nagyobb, összegezett erejével tud szembenézni. De nem csupán anyagi érdekeink kívánják a paraszti szövetkezetek felállítását és elterjesztését, hanem nagy nemzetnevelő erőt is rejt magában ez a mozgalom. A vállalkozás szellemére, a gazdasági élet szemmel kísérésére neveli a parasztságot és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek gazdaggá, hatalmassá és becsültté tesznek egy nemzetet. A magyar parasztság egy ezredéves