Jelenkor, 1941 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

szerinti megoszlás ez, de nem is állítható egy színvonalra az egészen esedékes jelenségekkel A lényeges, állagszerű való­ságok fokozat­ módosulását kell bennük látnunk. Ha valami tisztán létesül, akkor semmi sem akadályozza tökéletességé­nek teljes kifejtését. De ha anyagban valósul meg, akkor csak ennek a felvevő-, hordozóképessége szerint létesülhet, tehát tökéletességének az anyagban adott foka jelenhet csak meg. Igaz ugyan, hogy az anyag a formáért van és ebben lesz valósággá, de másrészt azt is tudjuk, hogy az alaki tényező (forma) is csak tényező és önmagában szemlélve egyáltalában nem teljesértékű valóság. Ilyent csak az anyaggal való egye­sülésében és az így kialakult lét egységében alkot­ A forma módosul az anyag készlete és berendezése szerint, az anyag pedig a forma révén nyer valóságértéket; a kettőnek az egysé­gében továbbá a természet létesül a két adottság összegező ereje és becse szerint, ebből végül az általános természet állagszerű fokozatai alakulnak ki. Az anyag csak mint maté­ria prima egyforma A természet erői azonban nem közvetle­nül ezt érintik és használják föl, hanem a már kialakít­ott anyagot és így ennek az energiakészlete szerint végzik további átalakító művüket és ennek határai között hozzák létre az újabb természeti alakulatokat, amelyek „szülőanyjuknak", a mate­r­iának képmását korlátozó vonások alakjában nyomják az általános természetre­ A formának az anyaghoz való ido­mulása tehát természeti törvény­s terv ez a természetnek ,a kü­lönböző egyedi fokokban történő megvalósulása is. Az állami természet elvszerű létesülését nyomon követi az egyéni képes­­ségek kialakulása is, úgyhogy az anyagból és szellemből álló emberi természet nem az abszolút aritmetikai egyenlőség, ha­nem a közelebbről meg nem határozható egyenlőtlenség és különértékűség törvényei szerint lép föl a valóságban. A hit és filozófia megállapításairól mindenki saját meg­győződése szerint ítélkezhet- A jogrendező tényezőkre nézve elég a tapasztalat tanúsága, amely mögött különösebb elem­zés nélkül is megtalálhatjuk az általános törvényt hogy az em­ber benső tényezőben rejlő szükségszerűség alapján egyéni­leg különértékű a joganyaga a társadalmi rendezésnek. A jog­­rendező tényezőnek tehát természeti joga, hogy ilyen gyanánt kezelje az embert, viszont ez sem kívánhatja, hogy aritmetikai viszonylatok szerint mérjék ki a saját és embertársai jog­igényeinek egyenlőségét, hanem meg kell elégednie egy na­gyobb jóban, a közjóban történő kiegyenlítődéssel. A termé­szetjog tehát megint egy az egyedek fölött álló jóhoz, a köz­jóhoz, utasít bennünket és így nem az egyes ember érdekét teszi meg a jogrendezés irányítójának és mértékének, hanem ettől kívánja meg, hogy boldogulását a közjó keretében igye­kezzék megtalálni, saját igényeit pedig ennek a mért­ékéhez és a benne foglalt értékekhez és lehetőségekhez szabja. A társadalmi elégedettség magna chartája ez a természetjogi irányítás, aminek gyakor­lati megvalósítása igazán emberfölötti okos­ságot és bölcsességet kíván meg a jogrendező tényezőktől a joganyagtól pedig olyan fe­gyelmezettséget követel, amelybe sok áldo­zatkészség és lemondás, főleg pedig a közjó­nak, az általános emberi érdekeknek forró szeretet foglaltatik. A természetjog útmutatása iga­zol­ja a Szentírást, amely szerint Isten „épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit és nincs azok­ban vészhozószer, sem pokol or­szága a földön.“ Az Alkotó mindenkinek lelkébe öntötte nemcsak a békesség utáni vágyat, hanem arra a szerre is megtanította amelynek használata megteremti a társadalmi békét. A törvényhozókat is a legkülönfélébb módon oktatta ki, hogy a királyok általa (a bölcsesség által) országosak és benne végeznek igazságot a hatalmasok. A valóságban mégis az ellenkezőjét látjuk. A történelem folyamán csak kivételként és ideig-óráig jelentke­zett olyan jogrendező és kormányzó hatalom, amely az isteni bölcsesség magaslatáról tudott volna a népekhez szólni, vagy e nagy építőmester tervei szerint készítette volna el a társa­dalom vagy ország házát. A joganyag részéről még kevesebb megértést tapasztalunk- Az országháziba való beépítéssel járó terhek elviselhetetleneknek tűnnek fel előtte, a hely, amelyet az épületben el kell foglalnia, nem tetszik, az elégedetlenség és a tudatos ellenállás (amit nem a fizikai akció-reakció tör­vénye irányít, hanem a belső szellemi erők táplálnak) bom­lasztó és a békét mindig újabb formában zavaró tényezőként lép föl. Ezek a körülmények teszik a népek fölötti uralkodást a legterhesebb foglalkozássá, valóságos nehéz átokká, a jog­rendben való életet pedig igazi tömlöccé. Nem a dolog termé­szete hozza ezt magával, hanem a természetjogtól való eltérés, az ebben foglalt utasítás elfajulása és a hamis érvényesülni­­akarás. Ha a pozitív törvényhozás és a jogrendezés legköze­lebbi célja, hogy az emberek erényesekké legyenek, akkor elsősorban arra kell őket nevelni, hogy szo­ciális rendeltetésük, ennek megvalósulási lehetősége és a természettől előírt módja, élő valóság légy­en lelkünkben. Ennek előfeltétele hogy belássák az igazság két fajának: a szociális és osztó­igazságosságnak nemcsak általános jogosultságát, hanem a közönséges csereigazságot felülmúló és ezt tulajdonképpen megalapozó értékét. 2. JELENKOR „Non praevalebunt“ ZORD IDŐK „Ne bántsd a magyart!“ A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA negyed­­­százados jubileuma alkalmával Se­rédy Jusztinián bíboros herceg­prímás nyitotta meg az ülést. Szent Ist­ván és Szent László nagy alkotásairól be­szélt. Szent László fontos törvényeiről emlékezett meg és többek között ezeket mondotta: Szent László megtiltja zsidó vallású férfinak katolikus vallású nővel való házasságát. S­á kell mutatni arra, hogy Szent László tisztán a valláskülönbség miatt állítja fel a tilalmat, nem pedig a faji különbség miatt- Ami abból is kitű­nik, hogy nem­ magyar, vagy szlovák, vagy más fajt említ, hanem a keresztény vallást állítja szembe a zsidóval. Ezzel híven követi a katolikus egyház állás­pontját, amely sohasem ismert, most nem ismer olyan törvényt, amely külön­böző fajú, de katolikus vallású hívek kö­zött faji alapon tiltaná a házasságát Senki félre ne értsen, az egyház nem a zsidók kedvéért helyezkedik ilyen állás­pontra, hanem azért, mert az összes embereket akármilyen korban élnek, akármilyen fajhoz tar­toznak, ha műveltségük külön­böző is, emberi méltóságuk szempontjából az egyház egy­formának tartja, hiszen vala­mennyien Isten gyermekei tehát testvérek, akiket Krisz­tus urunk egyformán megvál­tott és akiket egyformán u­g­y­a­n ,a­r­r­a az örökkévalóság­­r­­a hívott meg.Amikor a magyar múlthoz való ra­gaszkodásról beszélek és Szent László dicső példáját idézem, nem azt mondom, hogy az észszerű újítások elől elzárkóz­zunk, hanem azt hogy hosszú századok alatt önmagunkon kipróbált és jól be­vált magyar hagyományokat ok nélkül ne cseréljük fel olyan rendszerekkel, amelyek még nincsenek is kipróbálva A SZÖVETKEZETI KONGRESSZUSOK A BOLGÁR szövetkezeti mozgalomról hallhattunk előadást és a magyar szövet­kezeti mozgalom valóban jó irányba fordul, ha a testvéri bolgár néptől vesz példát. Ez a kicsiny nép ugyanis, amit a mostoha szá­zadok épp oly súlyos megpróbáltatásokkal sújtották, mint a magyart, már hosszú ide­je, szabad fejlődésének kezdete óta a pa­rasztságot emelte életformájává, társadal­mi ideáljává és a parasztságból indult ki a szövetkezeti mozgalma is. Már­pedig két­ségtelen, hogy magyar földön is pa­raszti szövetkezetekre van el­sősorban szükség, mert ezekben láthatjuk a magyar paraszt­ság legfőbb gazdasági táma­szát és nagy nevelőiskoláját. Csak a szövetkezeti összefogás tudja az önmagukban erőtlen és szegény parasztgazdaságokat a nagyobbfajta és gyümölcsözőbb vállalkozásokhoz elsegí­teni, ha a kisbirtokosság a szövetkezetek formájában összefog és összeteszi önmagá­ban talán csekély anyagi erejét, végre tud­ja hajtani a szükséges beruházásokat és be­szerezheti azokat a gépeket, amelyek n­él­k­ül Európa mai gazdasági rendje mellett, a magas napszámbé­rek korában eredményes mezőgaz­dálkodás már el sem képzette­ 16. A magára hagyatott parasztgazdaság könnyen áldozatává válhatik a gazdasági válságnak vagy a természeti csapásoknak és egész családokat is könnyen magával ránthat a romlásba; de ha a falu vagy a vidék sok kis parasztgazdasága összefog, minden veszéllyel, megpróbáltatással szem­ben a közösség nagyobb, összegezett erejé­vel tud szembenézni. De nem csupán anya­gi érdekeink kívánják a paraszti szövetke­zetek felállítását és elterjesztését, hanem nagy nemzetnevelő erőt is rejt magában ez a mozgalom. A vállalkozás szellemére, a gazdasági élet szemmel­ kísérésére neveli a parasztságot és ezek mind olyan tulajdon­ságok, amelyek gazdaggá, hatalmas­sá és becsültté tesznek egy nem­zetet. A magyar parasztság egy ezredéves

Next