Jelenkor, 1961 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1961-12-01 / 6. szám - HAGYOMÁNY - Várkonyi Nándor: Egy félbemaradt költő
732 HAGYOMÁNY egy hétre, szombat este lent leszek. E héten várhatsz Lichtmanntól egyenesen a Te címedre is összeget. [Kecskeméti levele folytatásképpen:] ...A sanyargató pénzügyi helyzetre, sajnos, ma még azzal kell felelnem, hogy egy vasam sincs, de a hét folyamán felhajtom, akárhogyan is, fejadóm első részletét. Egyben pedig megkezdjük az előfizetési propagandát. — A fejadóval kapcsolatban ma mondott nekem valamit Juhász V. Némethhel kapcsolatban, hogy Veled beszélt elhatározásainkról, — ahogyan ő referált, az többszörös félreértések halmazaidnak látszik előttem, egyébként is homályos. Csak azért említem ezt, mert ettől az egy hírtől eltekintve semmi félreértésnek nyomát sem láttam Nálad; tisztában vagy vele, hogy mit határoztunk valamennyiünk önkéntes és tehetség szerinti megadóztatásáról (nov. 1. után Pali is küld Berlinből, a részleteket Jenő mondja el), tehát ebben a formában nem is hihetem, hogy Némethnek panaszkodtál volna olyasmiről, mintha a deficitet „Rajtad követelnénk”. Itt nem is egyszerű, hanem többszörös félreértésről lehet szó: Tóni félreértett Téged, Juhász őt és esetleg én is mindenkit. Persze nem is gondolok vele leveled után, melyből nyilvánvaló, hogy ilyesmiről, panaszokról szó sincs. — Meg fogjuk erőltetni magunkat a legvégsőkig, mert így kell; én, mint írtam, az első pénzt pár nap múlva hajtom fel, mert az iskolában, ahol több mint egy hónapja tanítok, 500 000 előleget kaptam eddigi tanítványaimtól semmit. Nem lehetne a nyomdával megértetni, hogy túlságos mohósága érthetetlen (hisz én legalább is úgy voltam informálva, hogy ad egy évi hitelt is) és hogy ha túlságosan feszíti a dolgot, esetleg még veszíthet is? Különben Te jobban ismered őket és abból, ahogyan róluk írsz, látom, mennyire kínoznak Téged , kedves Nándorom, nem kis dolog magadnak viselned minden ódiumot és hitelezői szekatúrát. Hogy a mi állásfoglalásunk mi lesz, azt Jenővel fogjátok megállapítani. A deficit nem igen törte le a fiúk kedvét, s noha a törlesztések szerfölött gyéren folydogáltak be, vígan folytatták a tervezést, mégpedig most már a folyóirat első számáét. A két ügy ettől fogva párhuzamosan tárgyaltatik a levelekben, néhány szemléltető részletet az alábbiakban közlök. Nagyfalusi leveléből: [Bpest, 1927. január végén] ... Ma küldtem hozzájárulásomat. Lichtmann beszélt átutazóban velem, nem kapta meg annak idején levelemet, február 20 körül 1 000 000 K-t küld Neked az általa elvállalt 3 millióból. A többi havonkint küldi ezután rendesen. Gyuri eltűnt, újra beteg egész biztosan, Palinak holnap írok, követelve az ő teljes hozzájárulását. Tegnap összehívattam végre a (betegség miatt) megfogyatkozott Symposiont: kérlek, érdeklődd meg azonnal valamelyik más nyomdánál az előállítási költségeket és tudasd. Továbbá, hogy az előfizetési felhívást . .. mennyiért nyomják ki. Esetleg mindjárt ki is nyomathatod a megbeszélt változtatásokkal... és a költségeket átalakítva. Kb. úgy, hogy az I. szám csak 30—- 35 000 K-ba kerüljön. Az én tanulmányaimat változtassuk meg. Dosztojevszkijt meghagyva, Adyt elhagyva ... A Revue de Génévé januári számában benne van Juhásztanulmányom ... Hopp! A főmunkatársak közé vedd be Féja Gézát! Kecskeméti György levele, Bpest, 1927. február 3. Sajnos, nem voltam ott (mint beteg vagyok) a legutóbbi Symposion-megbeszélésen, de nagyon örülök a közeli megvalósulásnak. Tőlem az íven hirdesd: „Arany János.” A jövő héten, ha jobban leszek, megírom. Pénzt rögtön küldök, amint bemegyek az iskolába s megkapom a fizetésem. Pali is hamarosan küld. Ez az utolsó erőfeszítés, most már remélem, új korszakot fog kezdeni. Neked persze megint sok munkád, (de remélem kevesebb izgalmad) lesz ... [Nagyfalusi utóirata:] Kérlek, ha lehet, a prospektus első mondata ez legyen: „A Symposion rendkívül nehéz viszonyok közt, megalkuvás nélkül mint első jelent meg, hogy a megújuló idealizmus törekvéseinek hangot adjon.” Mert az elsőségre már büszkék lehetünk. Nagyfalusi leveléből: Bpest, 1927. február 22. ... Pénteken tudom meg a végre-