Jelenkor, 1963. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám - JEGYZET - Kristó Nagy István: Krúdy-problémák
JEGYZET KRÚDY-PROBLÉMÁK Ezerkilencszázhatvanhárom - valóságos Krúdy-év. Azzá teszi az író születésének 85., halálának 30. évfordulója, de az is, hogy az idén jelent, illetve jelenik meg eddig kiadatlan önéletrajzi írásainak gyűjteménye (Vallomás. Szerk.: Kozocsa Sándor. Magvető könyvkiadó), publicisztikai írásainak bő válogatása (Pesti levelek. Szerk.: Tóth Lajos és Udvarhelyi Dénes. Magvető.), az egész életpályáját főként visszaemlékezésekben bemutató Krúdy világa c. emlékkönyv (Szerk.: Tóbiás Áron. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) s gyakorlatilag ez évben jutott el az olvasók széles rétegeihez a tavaly megjelent, szintén újdonságszámba menő mesegyűjtemény (A lőcsei kakas, Magvető), s a rég hozzáférhetetlen Tegnapok ködlovagjai és A magyar jakobinusok (Szépirodalmi Könyvkiadó). Az évforduló önmagában is indokolttá teszi a számvetést, de hogy a Krúdy-mű feltárásával kapcsolatos eddigi eredményeket valóban új nézőpontból is szemügyre vegyük, azt főként az életmű kiegészülése teszi lehetővé. Az egységes új kiadás köteteiben nemcsak rég ismert remekek kerültek az olvasók kezébe, de az elmúlt évek során, obskúrus régi kiadásokból vagy folyóiratok, napilapok hasábjairól egymás után bukkantak elő a csaknem teljesen ismeretlen regények és elbeszélések, s ezek is sorra megjelennek az életmű kiadásban. (Már megjelent: A magyar jakobinusok, Ál-Petőfi, Andráscsik örököse, Aranybánya, Krúdy Gyula látogatásai, Mákvirágok kertje. Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban?, Purgatórium, Régi szélkakasok között. Rózsa Sándor, Urak, betyárok, cigányok, Valakit elvisz az ördög. Előkészületben van: A bűvös erszény, Álarcos hölgy, A tiszaeszlári Solymosi Eszter, A Váci utcai szép napok, Etel király kincse, Hogyan terem az űri betyár?, Jockey Club, Pesti nőrabló.) S az ismeretlen művekből, elbeszélésekből, kisregényekből, de még inkább a publicisztikából az ismertnél sokkal markánsabb, radikálisabb, haladóbb szellemű író arcéle bontakozik ki. S ugyanakkor micsoda bőség! Krúdy pályájának legnagyobb rejtélye, hogy mikor tudott ennyit írni, holott életének talán nagyobbik felét töltötte sajátos úri passzióival, melyek közül csak egy volt a kiskocsmákban való hosszadalmas időzés . . . Mindegy a művek itt vannak, és sorra megjelennek, ámulatba ejtve a legrégibb Krúdy-rajongókat is. Régi mulasztások pótlásaként tehát minden lényeges műve csakugyan hozzáférhetővé válik s végre eligazodhatunk Krúdy alkotásainak dzsungelében. De ha az egyes művek helyükre is kerülnek, ha a rendeződő, kiegészülő életműben el is tűnnek a legendák, szép számmal akadnak olyan problémák, amiket csak most látunk igazán, s melyek megválaszolása bőven ad majd munkát a jövő irodalomtudósainak. Meg sem kísérelhetem, hogy ezekre a kérdésekre a tudományos igényességet kielégítő választ adjak, mégis szükségesnek látom épp a kettős évforduló ürügyén legalább néhány ilyen központi probléma fölvázolását, melyekkel - a Krúdy életmű sorozat egyik szerkesztőjeként - nekem is találkoznom kellett. Központi kérdés az író társadalmi-politikai magatartásának helyes értékelése, a társadalomhoz való viszonyának tisztázása, egyszóval művei mondanivalójának problémája. A személyi kultusz időszakában, mint a múlt felé forduló „reakciós”, vagy „dekadens” és „modernista” írót, a retrográd úri osztály megtestesítőjét kezelték - most viszont hajlamosak vagyunk az ellenkező túlzásra: nagyon is „megmagyarázzuk” tévedéseit s még átmeneti legitizmusát is könnyen megbocsátjuk, akárcsak a Balzacét. Mi hát az igazság? A Krúdy életmű társadalmi összefüggéseit lényegileg tisztázták Sőtér István, Szauder József, Barta András, Kellér Andor, Kozocsa Sándor, Tóbiás Áron, Szabó Ede kutatásai, illetve - sajnos, szétszórtan megjelent - tanulmányai. Az író azonban olyan különös pályát futott be, annyi kitérőt tett, műveiben annyi az ellent