Jelenkor, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
1964-02-01 / 2. szám - SZÉLJEGYZET - Volly István: A dunántúli népi zenekarok találkozója Kőszegen - tanulsággal
a jó, a jobb érdekében. Ott emelte fel szavát, ahol módjában állt: évtizedekig a sajtó hasábjain, mint a háború előtti Pécsi Napló szerkesztője, el is hurcolták érte, politikai fogolyként, Mauthausenba, teste meggyengült, s a sokféle hívatlan kór egymásután kereste fel. Szívósan, a szellem nyugalmával s e türelem adta erővel lépett mégis tovább. Csatasorba állt. Közénk s a még fiatalabbak közé. A bontakozó új életben, a szerveződő friss irodalmi törekvések csúszós és járatlan útjaira ő is rámerészkedett, az új orgánumok szervezői és munkatársi gárdájában mindig készen állt, akár a régebb folyóiratra, a Dunántúlra, akár az újabbra, a Jelenkorra gondolok. Nyugdíjba mehetett volna. De még tanítani akart. Nem rég („idős” fejjel?) végzett újra az egyetemen, még egy diplomát szerzett, hogy magasabb fokon taníthasson tovább. Utána azonnal újabb esti tagozatra iratkozott be. Miért. .. ? Jelzi-e az anyakönyvi adat, a 64 életév mindazt, amit e szám végessé határoz, s az asztaltársaságban elkezdett vita tud-e folytatódni, kell-e folytatódnia? . . . Emlékezni sokféleképpen lehet:kire sírva, másra megnyugodva; a jóra: példaképpé emelve, a hitványra: hallgatva, s a katonára: vigyázz állásban, őrá csak egyféleképp: soha rossz szava senkiről nem volt. Szerette az embert. KENDE SÁNDOR SZÉLJEGYZETEK DUNÁNTÚLI NÉPI ZENEKAROK TALÁLKOZÓJA KŐSZEGEN - TANULSÁGGAL Kőszeg kétségkívül országunk legszebb városává csinosodott az elmúlt néhány esztendőben. A szűk utcácskáin műemlék sorakozik műemlék mellett. A Jurisics Vár díszterme pedig egyik legszebb hangversenyterem Közép-Európában, beleértve a csodálatos szép adriai, dubrovniki játékok színterét is! Itt rendezte meg a dunántúli népi zenekarok találkozóját a Földművesszövetkezetek Vas megyei Központja. 1963. december 7-én öt megyéből hat népi zenekar jelent meg a színpadon. Bár nem verseny volt a cél, mégis elkerülhetetlenül feltüzelt a prímásokban a nemes mérkőzés izgalma: ki lesz az első, melyik műsorszám aratja a legnagyobb tapsot? A közönség zsúfolásig megtöltötte a régi-régi lovagtermet, és nem fukarkodott a tapssal. Egy-egy zenekarra mindössze 10 perc műsoridőt terveztek. Számítottunk arra, hogy a közönség úgyis újrázni fog. Ez be is következett. Mindegyik zenekar „zenei névjegyeivel kezdett. Mi a zenei névjegy? Amiről behúnyt szemmel is kitalálható, hogy honnét jött, hová való a muzsikus! A kapuváriak a világhíres Kapuvári Verbunkossal kezdtek, a marcaliak zenekara Somogyból a kaposvári Felber Pál katonanótaszerző „Somogyban, Kaposban” című csárdásával mutatkozott be, a sárbogárdiakról is tudta mindenki a hovátartozást, mihelyt rázendítettek halkan-csendesen Robert Stolz-Mihály István hangulatos operett-dallamára: „Sárbogárd, Dombóvár szép tavaszi vidék” . . . a zalai komárvárosiaknak nyugalmazott tanítója írt egy csárdást: „Híres község Komárváros Zalában”. A banda elénekelte, még pedig meglepően népdali hangvétellel. Talán egy új népdal indult útjára ezzel a sikerült „zenei névjeggyel”. Kis klasszikus, opera, operett, vagy igényesebb táncszerszám következett ezután mindegyik versenyző vonólán. Vagyis olyanféle mű, amit kottából kellett tanulni (de kívülről előadni!) Elsősorban Bihari és Rózsavölgyi verbunkosai szerepeltek műsoron, vagy késői utánzóiknak, Koczénak, Rácznak kesergői, palotásai és frissei. Ez a műfaj a cigányzenészeinknek köszönheti iso 200 éves zenetörténeti múltját: természetes, hogy vonzódnak hozzá, értik és kedvelik is hangvételét, stílusát. De Bihari mellett megrendült Erkel: Hazám, hazám című nagy verbunkos dallama a Bánk Bánból, és a Palotás a Hunyadi László című operából, sőt Bartók: Este a székelyeknél című klasszikus műve is, és az est legszebb, legművészibb perceit éppen ez hozta a marcali 4 tagú zenekar előadásában, Szalay Lajos prímás vezetésével. A nyolc tagú komárvárosi zenekar pedig a Táncversenyével remekelt, melyben hármas ellenpontozással futnak a modern harmóniák, a jóízű dallam, és felette a boszorkányosan gyors variációk. Tolnai Horváth Jenő zenekara, és két ragyogó tehetségű fiatal hegedűse, Lakatos István és Nyári Lajos bravúrosan oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Érezhető volt, hogy a 3-4 perces produkciók mögött sok-sok gondos tanulás lappangott, ez adta meg a biztonságot, az elmélyült művészi kidolgozást. 190