Jelenkor, 1964. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám - Rózsa Endre versei

RÓZSA ENDRE 1941-ben születtem Pécsett. Munkás családból származom. Érett­ségi után egy évig a Pécsi Uránércbánya Vállalat Kutatási Üzemé­ben dolgoztam. Innen kerültem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar-történelem szakos hallgatónak. Jelenleg a negyedik évfolyamot végzem. Terveim: szeretnék újságíróként elhelyezkedni, a mai sokrétű valósággal megismerkedni. Énélkül modern, lényegre tapintó közös­ségi költészet­­ elképzelhetetlen. Ezenkívül szeretnék kiadni egy verseskötetet. Az anyag már összegyűlt hozzá. REKVIEM ANYÁMÉRT Még azt hinné az ember, hogy a szomszédba ment csak, ebédünkhöz sót vagy kenyeret kérni, s mert ott jószóval tartják - tán dicsérik fiáért - nem sürgős neki visszatérni, még azt hinné az ember, hogy hosszú műszakon van, és éppen délutános, s csak akkor döbben rá, hogy többé már soha nem jön, ha megüti szemét egy lábos, amelyben oly régen főtt az ő utolsó főztje, ha az abroszra néz, melynek csupaszabb lett bőre, hogyha egy székre néz, mely az ürességtől roppan, támlájára terítve kihűlt ruhája ott van, hogyha papucsát látja a pöttyös kék sarokban sebként rögződni a kövekbe. E piros papucs új még. Már a kórházban kapta. Kényes lábbelit nem viselt ő addig - - Én láttam nagy csizmákban közkonyhán mosogatni, dereka fáj, nyilallik. Lép, és a lába gyöngébb, lobog a haja - s ritkább, halkabban indul útnak, hazafelé jöttében lágy szeptember­ szemébe törtebb levelek csúsznak­ , kutya mordul utána, hördül kavics alatta, kapukulcsát elveszti, csak sorsát szorongatja konokul jobb kezében, de bármikor avégett, hogy legyen majd, ha kérjük, hogy legyen majd, ha kérek, a bal keze egyetlen szívig­ érő tenyér lett, rajta ő maga f­eleségnek - -Nem kellett volna hagyni! Ki kellett volna tépni kezeiből a sorsát! Gondjaink kapzsi ujjal túrtak az életébe, csókjaink uzsorázták! Élősdi volt a hálánk! Talpig eresztett benne, hogy erejét kiszívja! - - Erőltető szelekben levél kopik az ágról, halálát újra hallja.

Next