Jelenkor, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1965-01-01 / 1. szám - JEGYZET - Bajomi Lázár Endre: A Montmarte és a magyarok
Matisse-től, s egy fiatal Paál László tájolt egy Munkácsytól." Később persze sokat fejlődött (hála éppen műértő barátjának), de műtermeket nem látogatott. A kubizmus forradalma például éppen párizsi élete alatt játszódott le, de mit sem vett észre belőle. A párizsi magyar piktorokat, Czóbel és Fényes Adolf kivételével, nem nagyon ismerte . . . Amikor 1904-ben először kiment, a régi Fekete Macska már vagy tíz éve bezárt, de nyitva volt az épp akkor feltörő Fürge Nyúl, amely egy évvel első párizsi útja előtt nyílt meg. lehet persze, hogy ott hallotta szavalni Rictust, de elképzelhető-e, hogy nem nyűgözte le Frédé torzonborz figurája, s hogy nem írt róla egy sort sem? S vajon a lekicsinylő zengeráj minősítés, legalábbis részben, nem annak tudható be, hogy Ady akkor még alig értett franciául? (Tudása később is vizuális és receptív maradt.) Egy-két montmartre-i személyiség neve mégis fel-felbukkan cikkeiben, de csak en passant, s nem is mint montmartre-i figura. Így például Az irodalmi köztelek című híres cikkében 1906-ban említi Maurice Donnay nevét, megjegyezvén, hogy ez a „naiv íróember" pályázik a „kupolás kriptába", amint az Akadémiát nevezte. Nos, ez a Donnay, a századforduló egyik legfelkapottabb francia színpadi szerzője, a nálunk is játszott Újabb veszedelem. Visszatérés Jeruzsálemből meg a Hercegek iskolája ügyes írója, a Fekete Macska árnypódiumán kezdte sikeres pályáját egy 1892-ben játszott Lysistrata paródiával. A mai aréna című, rendkívül keserű szintén 1906-os cikkében ismét említi Donnay-t, s kétszer Antoine-t is, de a Szabad Színház megalapítója ekkor már régen elhagyta a Montmartre-ot. (Antoine-t egyébként egy későbbi - 1909-es - cikkében is említi.) A montmartre-i figurák közül csak Yvette Guilbert-t értékelte. Ezt több célzás bizonyítja, így például még Párizs előtt így írt 1903-ban a Nagyváradi Naplódban: „Yvette Guilbert olyik kis dalában több volt az irodalom, artisztika és esztétika, mint az összes magyar színházak némely heti produkcióiban". (Minden valószínűség szerint a nagy dizőzt második pesti vendégszereplésekor látta — 1902. januárjában.) Pascin Pesten Az 1911-es év olyan jelentős eseményt hozott a magyar-montmartre-i kapcsolatok történetében, amilyenre addig nem volt példa. A nagy montmartre-i személyiségek közül addig csak Yvette Guilbert látogatott el, éspedig két ízben (1893-ban és 1902-ben), de a festők közül egy sem. Nos, 1912. január 24-én megtört a jég: megérkezett Budapestre Pascin. Hogyan került a világcsavargó művész hazánkba? Herman Lipót importálta. A barokkstílű aktkompozíciók festője 1911-ben utazott a fracia fővárosba. A kétéltű Pascinnel, aki szintén megszállott mestere volt a baja női testeknek, nem a Montmartre-on, hanem a Montparnasse-on ismerkedett meg. Bár Pascin egyike volt azoknak a hű piktoroknak, akik mindvégig kitartottak a Szent Domb mellett, sűrűn átrándult a Montparnasse-ra, hol természetesen a Döme-ban vert tanyát. De hallgassuk csak Hermant: „Pascinnel. . . gyorsan összemelegedtünk . . . Akkoriban a világ legjobb rajzoló művészei közé tartozott, heines székem volt. Okos, mulatságos, humort élvező és termelő. Aki, törékeny figuráját, erősen keleties jellegű arcvonásait, ferdén viselt „melón"-kalapját, sötét ruháját, kikeményített plasztronú fehér ingét, legkisebb számú állógalérját, felső szemhéjától árnyékolt fekete szemét, vastag alsó ajkát látta - inkább szerény banktisztviselőnek nézhette, mint csodálatos képességű művésznek .. Herman annyira, jóba lett vele, hogy meghívta, s Pascini fejedelmi pontossággal és udvariassággal adta vissza" a látogatást. A Japán művész asztala is felségesen fogadta. Lakást bérelt neki a Nagymező utcában (így azután a boulevard de Clichy lakója Pesten sem volt távol a Moulin Rouge-tól...). „A modelek tömege járt hozzá" meséli tovább Herman. De rajzolt éjjeli mulatóhelyeken is és főleg a Japán művészasztalánál. Egyszer Szinyei is megnézte, mit művel, s így sóhajtott fel: - Minden festési tudományomat odaadnám, ha így tudnék rajzolni!