Jelenkor, 1965. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám - TANULMÁNY - Szilágyi Vilmos: A jövő társadalmának víziói

Vázlatos és korántsem teljes történelmi áttekintésünk alapján visszatérhetünk a bevezető­ben felvetett elvi kérdésekhez. Milyen tanulságok adódnak az eddigiekből pl. az utópikus és tudományos-fantasztikus művek műfaji hovatartozására nézve? Morus klasszikus Utópiája - bár államregénynek is nevezik - tulajdonképpen még nem igazi regény, nem szépirodalmi alkotás, hanem politikai és államfilozófiai értekezés volt. Az Amerika felfedezése folytán akkoriban divatba jött kalandos útleírások, útirajz-regények alap­szituációjának ötletes felhasználásával Morus és XVII-XVIII. századbeli követői nyilván egy­részt kritikai gondolataik szabadságát és nagyobb hatékonyságát próbálták biztosítani, más­részt pozitív társadalom-eszményük megvalósíthatóságát, reális jellegét hangsúlyozták. (Okunk van feltételezni, hogy a mai utópia-szerzőket jórészt hasonló célok vezetik.) A XVIII. század végétől az utópikus irodalom gyorsuló ütemben differenciálódik: egyik ága, melyet az utópisták „nagy nemzedéke" képvisel, a filozófia és a társadalomtudomány irá­nyában fejlődik s végül beleolvad a tudományos szocializmusba. Másik ága a művészetek, első­sorban a szépirodalom felé orientálódik és sajátos tematikáját, utópikus mondanivalóját az esz­­­tétikai hatáskeltés eszközeivel juttatja érvényre. Önálló, jól körülhatárolható és állandó jellegű műfaji sajátosságokat alig mutat ez az irodalom, amely a legkülönbözőbb műfajok formanyel­vén nyilatkozhat meg. Bár fő területe eddig - és nyilván ezután is - a regény és az elbeszé­lés, mégis újabban a különböző lírai műfajokban is egyre gyakrabban tűnnek fel utópikus tar­talmak. Erre nemcsak a már említett Dobzynskit hozhatjuk példának, hanem egyik legjelentő­sebb költőnket, Weöres Sándort is, akinek „Mahruh veszése" c. negatív utópikus eposza egye­dülálló a maga nemében, de több más verse is („Hajnal a Holdban", „Dalok Na Conxy Pan­­ból") utópikus alapszituációra épül. Azonban tény, hogy költőink többsége egyelőre még nem fedezte fel az e tematikában rejlő lehetőségeket. Ugyanezt mondhatjuk novellistáinkról is. Egyelőre a regény — pontosabban az ifjúsági re­gény - látszik az utópikus gondolatok legstabilabb keretének s ezen a műfajon belül mérhet­jük le legjobban az utópizmus fejlődését. Érdekes, hogy a sziget-utópiák térbeli távolságát egyre inkább felváltják a jövő-regények időbeli távlatai. Ez összefügg a haladáseszme erősödésével és a gyorsuló technikai fejlődéssel, amely gyakran a legmerészebb utópikus elképzeléseket is való­ságközelbe hozza, sőt túlszárnyalja. Szépirodalmi, esztétikai értékük szempontjából az utópikus művek rendkívül különbözőek, éppúgy, mint eszmeileg. De ez nemcsak az utópikus irodalomra jellemző s valószínűleg így lesz a jövőben is. Az evidensnek látszik, hogy amennyiben egy szerző utópikus gondolatainak kifej­téséhez egy meghatározott szépirodalmi műfajt választ, úgy lehetőleg alkalmazkodnia kell a műfaj szabályaihoz. Nyitott kérdés viszont, kell-e feltétlenül valamely szépirodalmi műfajt fel­használni az utópikus mondanivaló kifejtéséhez? Elképzelhetetlen-e például a jövő társadal­mára vonatkozó tudományos hipotézisek és következtetések ismeretterjesztő jellegű leírása, vagy akár filozófiai feldolgozása, a művészi ábrázolás szándéka nélkül? A reális utópia lényege ugyanis nem egyszerűen fantáziálás, hanem reális lehetőségek, vagy éppen tudományos hipotézisek merész, de következetes végkigondolásán alapuló szellemi alko­tás, amely szerencsés esetben művészi formát ölt. Minden utópia túlmutat a meglévőn, a jelen valóságán, tehát világa képzeletbeli, fantasztikus jellegű. Mégsem helyeselhető, hogy sokan egyszerűen „fantasztikus regények"-ről beszélnek utópikus, illetve tudományos-fantasztikus he­lyett. Ez utóbbiak fantasztikumának nem sok köze van pl. a bűnügyi, vagy a misztikus regények fantasztikumához. A „fantasztikum" tehát egy tágabb kategóriát jelöl. A fantázia skálája a tel­jesen önkényes és minden alapot nélkülöző kiagyalásoktól és zagyvaságoktól a meséken és mítoszokon keresztül egészen a művészi megsejtésekig, sőt a tudományos előrelátásig terjed. A realista utópiának csak e skála második feléhez lehet köze s benne a fiktív mozzanatok is reális lehetőségek érzékeltetését szolgálják. Ugyanakkor úgy tűnik - s ezt történelmi áttekintésünk is megerősíti -, hogy az „utó­pikus" és a „tudományos-fantasztikus" művek, ill. a két fogalom között nincs lényeges különb­ség. Német nyelvterületen pl. általában csak utópikus irodalomról beszélnek, míg angol nyelv­­területen inkább a tudományos-fantasztikus (science-fiction) elnevezés használatos. Mégis, talán indokolt lenne az utópia fogalmát tartani átfogóbbnak, mert eredetileg ez fejezte ki az eszményi társadalom sokoldalú bemutatását és a meglévő bírálatát, míg a mai tudományos-fantasztikus művek többségükben részleges és technikai utópiák. Ez azt jelenti, hogy kiragadnak egy vagy

Next