Jelenkor, 1966. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám - IFJÚSÁG ÉS MŰVÉSZET - Bauer Tiborné: Irodalom - a jövő olvasóinak
mondatfűzésében is úgy idézi a gyermeknyelvet, hogy nem válik gügyögővé. A kérdések, felkiáltások, párbeszédek mind emóciót váltanak ki a gyermekekből, és ez is hozzájárul, hogy a derűt sugárzó hősök feledhetetlenül rokonszenvessé válnak. Tarthatjuk-e bestsellernek Bálint Ágnes könyvét? Ha a szó eredeti értelmét nézzük, akkor igen, mert az elmúlt év legkelendőbb, legkeresettebb könyve. Csakhogy a tömegsiker ebben az esetben a gyermekirodalom értékes művének szólt. „Alkossunk mókás, vidám figurákat, egész könyvsorozatok visszatérő hőseit” - hirdeti Gorkij. Nos, Mazsola ennek az elvnek egyik jól sikerült megvalósulása. A másik nagy prózai siker Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék c. gyermekkönyve. Elsősorban a téma újdonságával lep meg bennünket. Janikovszky Éva a gyermeki gondolkodás szintjéről próbálja szemlélni a felnőttek nevelési törekvéseit. Ez a mélységből feltekintő világ már Szabó Lőrincet is megdöbbentette, s napjainkban a Gyermekbetegségek c. filmmel késztetett vitára. A Ha én felnőtt volnék c. kötet azonban a gyermekre zúduló döbbenetes tiltássorozat után azt a gondolatot szövi tovább, amely a valóságban így hangzik: „Csak nőjjek meg, csak legyek nagy!" S ekkor következik a groteszkségig menő feltételezések sorozata. A gyermekek a könyvet nem fogadták egyértelmű tetszésnyilvánítással. A papírcsákóban, masniban sétáló család rajzait nézegetve, osztatlan volt a tetszés. Az elbeszélés felolvasásakor már megoszlottak a vélemények. A nagycsoportosok egy része méltatlankodott, hogy „hülyeség!", más részük pukkadozott a nevetéstől, s azt állították, hogy ez a legjobb könyv: „Mert ebben annyi butaság van!" Persze ezekből a gyermeki értékelésekből nem lehet következtetéseket levonni, teóriákat kovácsolni. Az sem lehet mérvadó, hogy a pedagógusok, szülők közül sokan idegenkednek a könyvtől, ugyanakkor a húszévesek, az egyetemisták legtöbbje megvásárolta, mint az év egyik leghumorosabb könyvét. Kétségtelen, hogy az ellentmondást a negatív nevelési ráhatásokból fakadó humor váltja ki. A könyv minden fenntartás ellenére friss, új hangot jelent a magyar gyermekirodalomban. Újszerűségét fokozza a témához simuló nyelv. Janikovszky stílusa a gyermekművekhez képest szokatlanul puritán. A felolvasás során azonban végtelenül kedves, intellektuálisan tréfálkozó és közvetlen élőbeszéddé varázsolódik. Vitathatatlan tehát, hogy Tanikovszky könyvei, s különösen a Ha én felnőtt volnék, egy új, érdekes gyermek irodalmi iránynak, stílusnak a kezdetét jelentik. Ezzel az esztétikai élménnyel nemcsak a nyermek irodalmi érzékét fejlesztjük, hanem megéreztetjük a modern művészet szépségeit is. E kötet kapcsán még inkább lemérhető, mennyire erőtlenné váltak azok a témák, amelyeket kedves ötletekkel fűszerezve ugyan, de lényegében a magyar gyermekirodalom megújhodása óta, mintegy 80 éve állandóan újraírnak. Voltaképpen modernizált tanmesék ezek, amelyekben a gyermekhős mindig rendetlen, apró csínytevésekre „vetemedik", nem szeret mosakodni, de azután egy törpe, egy manócska, esetleg egy sünhadsereg — hajdanán őrzőangyalka és a tündérek - rádöbbentik arra, hogy cselekedete, magatartása helytelen, ezért sürgősen megjavul. Ezek azok a könyvek, amelyekből az irodalmat szerető és értő felnőttek megnyugodva állapítják meg, hogy „kedves gyermekirodalom". A meghatározás mögött elnyomott ásítások rejtőznek s az az elgondolás, hogy a kisgyermekek nevelése az ilyesfajta kissé viszolyogtató „kötelező olvasmányok" nélkül nem teljes. Persze, akik írják ezeket a történeteket, nyilván nem érzik ezt. A könyvekből valóban kedvesség sugárzik, s mesebeli figurák, életképek teszik hangulatossá őket. Érezzük, hogy Bakó Ágnes és Marék Veronika szeretettel alkották a Kati és a meselámpa, és A csúnya kislány c. meseköteteiket. Az is nyilvánvaló, hogy „írástudók". Csak éppen az írástudók didaktikusan értelmezett felelőssége nyomja el ezeknek a köteteknek irodalmi, esztétikai értékét. A gyermekek érdeklődése ellankad a mesék hallatára, mert hiányzik belőlük a fordulatosság, a „thrill". Amolyan „esti mesék", amelyeknek mondanivalójától gyorsan elalszik a gyermek.