Jelenkor, 1966. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám - IFJÚSÁG ÉS MŰVÉSZET - Bauer Tiborné: Irodalom - a jövő olvasóinak

Ilyen az ifjúsági giccs elvi körülhatárolásának és hatásának a problémája. Ilyen az érthetőség követelményének kérdése a gyermek- és az ifjúsági iroda­lomban. (L. erről a Jelenkor vitáját !) Általában a gyermek vitatott absztraháló képes­ségének megvizsgálása: valóban olyan alacsonyfokú-e ez, mint általában elfogadják? Ilyen főként: a modernség kérdése az ifjúsági irodalomban. Hogy felnőtteink ízlése annyira elmaradt a művészi élet fejlődési folyamatától, ennek egyik oka két­ségtelenül az, hogy ifjúsági műveink konzervatív formákban készülnek. Kísérlet is alig van modernebb kifejezési formák keresésére, pl. újszerűbb kompozíció meg­valósítására, elvontabb ábrázolási módokra vagy modernebb verselésre. Ennek a kér­désnek a mélyebb vizsgálata nélkül aligha léphetünk előre az ifjúsági irodalomban, s végképp megrekedünk a hagyományos, sok szempontból elavult ábrázolási módok­nál. Itt lenne az ideje, hogy az ifjúsági irodalom modern esztétikájával behatóan foglalkozzunk! Mussatov azt írja egy helyen: „Mi, írók túl keveset búvárkodunk az írói alkotó­munka laboratóriumában." Ha ez az igény helyes (márpedig az), fokozottabban érvé­nyes az ifjúsági íróra. Hiszen a felnőttek íróinál is több felkészültségre van szüksége, hogy jó művet alkosson: eleget kell tennie a sajátos életkori igényeknek, jó pedagó­gusnak és kitűnő, sajátos esztétikai követelményeket megvalósító írónak is kell lennie. BAUER TIBORNÉ Irodalom — a jövő olvasóinak Tallózás az 1965-ben megjelent gyermekirodalmi termésben* Tallózásomat a prózai anyaggal kezdem. Óvodásoknak mindössze öt kötet jelent meg. Ötletesség és újszerűség leginkább Bálint Ágnes és Janikovszky Éva művei­ben jelentkezik. A legnagyobb sikert Bálint Ágnes könyve, a Mazsola érte el. Népsze­rűségét az televíziónak s Bródy Vera bűbájos bábfiguráinak köszönheti. Képeskönyv formájában történt kiadása remek ötlet volt. A kötet a gyermekirodalom történeté­ben nagy szerepet játszó mackós művek méltó társa. A nyolc kis novellisztikus állat­mese stílusában, fordulatosságában, szerkezetében a népmesék frisseségét árasztja. A figurák groteszkségéből áradó humor egybefonódik az események sokszor meghök­kentően mulatságos bonyolításával és az eleven nyelvvel. Pedig tulajdonképpen nem sok történik a cselekményben. Körülbelül annyi, hogy Manócska szegényes paraszti környezetre emlékeztető tökházikójában szerényen és dolgosan éldegél, miközben több-kevesebb sikerrel nevelgeti a néha nyafogó, máskor akaratos, a lustaságban és jószándékban egyaránt jeleskedő Mazsola malacot. A ma óvodáskorú gyermekének azonban életre szólóan kedves élményt jelente­nek ezek a históriák. Először is örülnek annak, hogy minden szereplő olyan „indur­­­pindum­". Megkönnyebbülve hallgatják, miként fogadja be Manócska a kismalacot. Remekül mulatnak a víztől vonakodó, majd a fürdésben megmárosodott Mazsolán. Élvezik kudarcba fulladó hősködéseit, meg kedves meséjét a zöld disznóról. Külön érdeme a könyv közvetlen nyelve, amely nemcsak kifejezéseiben, hanem * Részletek a Magyar Írók Szövetsége Gyermek- és Ifjúsági Szakosztályának budapesti ülésén elhangzott előadásból. 882

Next