Jelenkor, 1967. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám - ÉLET ÉS KULTÚRA - Irodalom és művészet - Taxner Ernő: Színházi levél Budapestről
tudott teljesen a tragédia szigorú műfaji törvényei közé szorítani, amelyek többnyire csak részben kifejtve izzanak a dráma hőseinek lelkében, egy Shakespeare tollára méltók. Sajnos azonban a főhős Borics nem „tigris" (pedig lehetne!), anyja, Predszláva pedig még kevésbé „hiéna". A történet kiindulópontja az a történelmi tény, hogy Könyves Kálmán királyunk hűtlenségéért elűzte feleségét, az orosz származású Predszlávát, és nem ismerte el fiának, Boricsot. Borics ezért gyűlöli anyját, nem tudja neki megbocsájtani, hogy az ő hibájából kell megelégednie a magyar helyett a galíciai trónnal; élete legfőbb céljának pedig végzete megváltoztatását, a magyar korona megszerzését tekinti. A sorsával szembeszegülő Borics azonban - a Körszínház előadásán Mécs Károly kissé színtelen alakításában - nem eléggé erőteljes egyéniség ahhoz, hogy jellegtelen próbálkozásainak kudarcait tragédiának, őt magát a színmű főhősnek érezzük. Nem tudhatjuk, hogy Petőfi lelkében a „hiéna" szó mivel asszociált, de alighanem valami mással, mint a mienkben, hisz Predszláva egyéniségét nagyon is emberi indulatokból szőtte. Egy tiszta szerelem sodorta el a trón mellől, és egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy bosszút akar állni azon a cinikus csábítón, akitől Boricson kívül még egy fia, Saul is született. Bosszúja ravasz és könyörtelen, de a kelepcébe csalt Sámson megérdemli sorsát. Sulyok Mária Predszláva szerepében néhány drámai erejű jelenetben torokszorongató pillanatokat teremtett, még a hősnő lélektanilag elképzelhetetlen tetteit is majdnem el tudta velünk hitetni. A kitűnő Nagy Attilának nagy része van abban, hogy Saul személyében a dráma egy központi hőst kapott. Nagy Attila Saulja rendkívüli egyéniségnek tűnik, bátor és hűséges trónhoz, szerelemhez, országhoz egyaránt —, minden tekintetben férfi a talpán, csak épp a helyét nem találja, s végül önként megy a halálba, mert mit is tehetne most ő, a tiszta érzelmek lovagja egy olyan világban, melyben egyetlen érzelem uralkodik: a gyűlölet? A gyűlölet, melynek szelleme még őt is behálózta, hisz maga is Bosszút akart állni apján (igaz, hogy nem ismerte származását) és így vált anyja boszszú tervének eszközévé. A darab számos félbemaradt drámai szála közül azonban a legmélyebb tragédia-lehetőség Saul szerelme az uralkodó király felesége, Ilona iránt, nemcsak azért, mert ennek következménye száműzetése, amely lehetővé teszi, hogy Boriccsal és Predszlávával kapcsolatba kerüljön, vagyis, hogy a történet megindulhasson, hanem és elsősorban Ilona alakja miatt. Pécsi Ildikó Ilona királynéja szép és parancsoló, uralkodásra termett, de szerelemre is, s Pécsi Ildikó Nagy Attilával közös jeleneteiben éreztetni tudja, hogy a lovag szerelme nem maradt viszonzatlan. Vak Béla király - Koltai János hibátlan alakításában - nem bosszúszomjas nyomorék, hanem töprengő, békére vágyó humanista, aki inkább megbékíteni, mint eltiporni kívánja a körülötte kavargó indulatokat; szinte természetes tehát, hogy Ilona vonzódik Saul férfias erejéhez, és ehhez talán azt is hozzátehetjük, hogy ha ők vennék kezükbe a hatalmat, bizonyára úrrá is tudnának lenni a feudális anarchián. Ilona lefojtott szerelme mögött azonban ott tátong fenyegetően a sötét gondolat: Saul annak a királynőnek a fia, akit ura hűtlenségéért űzött el, s mennyi borzalom, árulás, összeesküvés, emberölés vezethető vissza erre a hűtlenségre! Kazimir a királyság csődjét állította a dráma eszmei középpontjába, kissé vitathatóan, hisz e művének megírása idején Petőfi még nem volt meggyőződéses republikánus, mégis ez a gondolat adott egységes keretet az előadásnak. Nem volt szerencsés ötlet viszont az erősen zavaró énekes „narrátor" szerepeltetése, ellenben kitűnően sikerült az előadás képeinek a megtervezése, melyek a jelmezek segítségével a Petőfi-kor történelmi metszeteinek hangulatát árasztják. Sikerült a rendezőnek a színmű szélsőségesen romantikus felhangjait is elviselhetővé fűszerezni, az irónia segítségével. Arról, hogy a Tigris és hiéna remekmű lenne, persze Kazimir sem tudott meggyőzni, de arról igen, hogy érdemes volt előadni. Mire e sorok megjelennek, már megkezdődött az új évad. Nem lesz könnyűdolga, ha fölül akarja múlni az előző sikereit, természetesen mégis ezt várjuk tőle.