Jelenkor, 1969. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 2. szám - Hallama Erzsébet: Németh János
HALLAMA ERZSÉBET NÉMETH JÁNOS Hófehér biedermeier kályhát bontott a múzeum Zalaegerszegen, s találtak ott egy régi figurát: ágaskodó lovat ábrázolt. Vajon ki csinálhatta, tűnődtek. Aztán kiderült: Németh János - kilenc éves korában. Ez még a nagyapa életében történt. A nagyapa Németh Gábor volt, zalaegerszegi kályhásmester. Céhbeli mester! Szép testtartásé, bajszos férfi, a fején kalap, előtte ■bokáig élő munkakötény. Malonyai vaskos könyvéből ismerjük. A magyar nép művészetéből, amelyben három képen is ott áll a pápai születésű, Ausztriát megjárt s végül Egerszögen megtelepedett hetyke kályhásiparos. Szabadkézi mester volt, aki leginkább a mintázott csempékben, azaz kályhaszemekben jeleskedett. A maga alapította műhely előtt három agyaggödör terpeszkedett 1912-ben a leírás szerint: egyikben a bedegovcsinai agyag, másikban a göcseji sár, harmadikban a csonkahegyháti föld. Háromféle magyar kályha készült a háromféle alapanyagból. Hajdani Németh Gábor céhbeli mester nyilatkozott is, s kerek 56 esztendeje ezeket mondta: „Rövidesen mondva - így szól - ez a három magyar kályha a szemesen kívül. Mert az a magyar kályha, amelyiknek egyenes sima felületje van, egyszerű kevés dísszel, egyegy magyar virággal és zárlevéllel. Csinálja az ember, ahogy tudja, a maga gusztusára. Még az is magyar a kályhán, hogy terjedelmes széles válla legyen, felső része kupolával, toronyalaikkal; az erősen kiálló párkányzat azért kell, hogy dísztárgyakat vagy egyebet lehessen odarakni. Ez teszi meg, hogy magyaros." S a műhelyben 1912- ben így történt az agyag kályhává varázslása: „A legények táncolnak rajta háromnégy óra hosszat s meggyúrják lábukkal, mint a tésztát, aztán következik a sarlózás. A görbe éles késsel nyesegetik a halmazt, papírvékonyságú lemezeket szeldelnek le róla, s így rátalálnak, ha valahol kövecs vagy egyéb szemét van benne s azt kidobják. A nyesedékből sárpogácsák lesznek, 50-100 kilogrammosok. Ezeket még irgalmatlanul megsulykolják a sulyokbotokkal. A kisebb pogácsát egy sulykolja, majd összetesznek két-három ilyen sárpogácsát és sulykolják ketten-hárman, majd odavetik a deszkaasztalra s ezekből a sárpogácsákból lesz meg a kályha." Németh Gábor kályhásmester két fia szintén kályhás, a harmadik fazekas lett. Fazekasfiának két fia szintén fazekas. Jánosnak, az öreg egyik kályhásmester-fiának 1934-ben született János nevű fia azonban művésznek tanult. Németh Gábor fiai és még néhány helybeli fazekas összeálltak, megalapítottak egy kis gyárat. Ennek a gyárnak a neve ma Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat, s kb. 400 munkással dolgozik. S ebben a gyárban tervező ma Németh János kerámikus. Zalaegerszeg városának egyik szélén kétszintes művészház emelkedik a gazokkal felmőtt telkek között. A város építtette művészeinek ezt a két családra méretezett, műtermekkel ellátott lakóházat. Némeh János kapta az egyiket, hetek, sőt, hónapok múlva is alig-alig hiszi, boldog benne, mint gyerek a mesevárban. A szobák fent, a műterem elektromos égetőkemencével, munkaasztallal és fazekaskoronggal a földszinten. A műteremben a hófehér falak mentén, mint megtépázott hadirend, állnak sorban a juhászok, kakasok, malacok, pödrött bajszú Háry Jánosok, piruló menyecskék szép, békés szomszédságban, sőt, rokonságban a fazekakkal, bödönökkel,korsókkal, bokályokkal és kannákkal. Százéves népi cserépedények és Németh János munkái. Az őszi nap besüt a hatalmas üvegtáblákon, szelídbarnán, kéken, hamvasfehéren csillognak a mázak az agyagon. A korong megpihen. Kevés szebb dolog van an-