Jelenkor, 1972. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)
1972-02-01 / 2. szám - Németh Tibor György: Kristó Nagy István: Regények, drámák, remények
tázatlan és túlontúl elvont a gúnnyal és dühvel támadott „Polgária" képzete; romantikusan mítizálja, misztifikálja az érdek kategóriáját is. A szocializmus szép, de üres utópiává válnék, ha nem venné tekintetbe az egyéni érdekeket. S nem minden egyéni érdek ellentéte a közérdeknek, elvégre a közösség nem emberek feletti platóni idea, fogalom, hanem az emberek és érdekeik összességének a valósága. Szatirikus, groteszk támadásaiban érezni az indulat jogosságát, de célpontjául nem körülhatárolt, tiszta, pontos és egyértelmű dolgokat, jelenségeket, fogalmakat nevez meg, hanem absztrakciókat. Ha most a Ladányi-szerepet nem belülről nézem, mint eddig, hanem kívülről, elsőként egyszerűsége ragad meg. Verse természetes, mint a meztelen emberi test. Eszköztelenül szép. Kendőzetlenül látszanak a ráncok, a hegek, a görcsök, a csomók, de a felületi foltok mögül kiragyog a célszerűség szépsége, az ökonómia tökéletessége, az eleven organizmus életereje. Nincs rajta a fennköltség szépségflastroma, a díszítések, ékítmények sminkje. Versbeszéde természetes, mint a lélegzetvétel. Nem csinosságra törekszik, hanem arra, hogy találó legyen, szívesen épít poénokra, az ellentétek kihívására. Hasonlatai, képei meglepőek, eszmélkedésre provokálóak. Hangja nyers, groteszk, gúnyos, szatirikus, durva (egy magyar költő sem emlegette pl. versben annyiszor a nemiszerveket, mint ő), nosztalgikus, elégikus, és mindig pontos. Keresettséget legfeljebb csak a nyerseség irányában találhatunk. Az őszinteség természetességével és eredetiségével varázsolja költészetté az első pillanatra prózainak vagy éppen triviálisnak látszó mondatait. Már régóta ismerősek Ladányi témái, gesztusai, hangmodulációi, de mégsem válik unalmassá, győzi erővel, ötlettel, találékonysággal, svádával, lendülettel. Önmagát mondja önismétlés nélkül. A kötet színvonala egységes (néhány rögtönzésszerű apróságot leszámítva) és magas. Bár úgy érzem, olyan igazán nagy vers nincs benne, mint amilyen a „Blues", a „Pánsípon", a „Dobszóló", a „Zene gitáron". Ladányi költészete meghökkentő, kihívó, nyugtalanító, gondolkozásra újzó, hasznos, nélkülözhetetlen. Erényei mellett eltörpülnek a felhozható vádak esetleges rész-igazságocskái, hogy olykor anarchizáló, nárcisztikus, illetlen, lumpen-bohém, fenegyerekes stb. Az adottságokat abszolutizáló leibnitzi apologenetikusan optimista észjárás szöges ellentéte az övé. A fonákjukról is látja a dolgokat, és tudja, hogy nem minden úgy van, ahogyan látszik, s főképpen nem úgy, ahogyan lennie kellene. Ez a Ladányi-szerep, a Ladányi-jelenség jelentése, tartalma, értelme, létjogosultsága. Legújabb kötetének versei is ezt erősítik meg, ezt szolgálják tovább. SIMON ZOÁKD Kristó Nagy István: REGÉNYEK, DRÁMÁK, REMÉNYEK Merész, nagyszabású vállalkozás Kristó Nagy Istváné. Könyvét saját maga szerényen „ olvasónapló"-nak keresztelte el, de több ennél ez a testes, a kor európai és amerikai irodalmát áttekintő beszámoló. Már csak terjedelménél fogva is. Hiszen több százra becsülhető azoknak a könyveknek a száma, amelyekről a kitűnően képzett szerző munkájában szó esik. S e tényhez mint minőségi többlet járul, hogy igényes elemzései a legkényesebb ízlésű szakember számára is bőven nyújthatnak az irodalomról, társadalomról, a kettőnek egymáshoz való viszonyáról szóló elmélkedéshez alapot. A szerző maga adta műfajmegjelölését egyébként valóban csak bizonyos szempontból tettük jogosan idézőjelbe. A „Regények, drámák, remények" írója nem akar tudományos értelemben vett irodalomtörténeti vagy kritikai munkát közzétenni. Nyilván nem csak szerénységből, hanem okosságból is mentesíti művét a lábjegyzetek, függelék, tárgymutató felesleges tehertételétől, hogy az az átlagolvasó számára is élvezhető, megközelíthető legyen, s neki is adjon a külföldi irodalom alkotásainak olvasásához kedvez, értékeléséhez indítást. A műfaji szándék tekintetében Kristó Nagy István Szerb Antal hajdan nagysikerű esszékötetét, a Hétköznapok és csodákat, valamint Németh László tanulmányait tekinti előképének. Miután végigolvastuk a tizennyolc bő fe