Jelenkor, 1972. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1972-07-01 / 7-8. szám - Wallinger Endre: A kaposvári színház évada
WALLINGER ENDRE A KAPOSVÁRI SZÍNHÁZ ÉVADA Egy éve aggodalommal számoltunk be a kaposvári Csiky Gergely Színház súlyos gondjairól, a nehézségek ellenére is kimunkált művészi eredményekről és a dunántúli színházak semmit mondó, jelentéktelen helyi eseménnyé szürkült ötödik találkozójáról. Alapos okkal féltettük a város hatvanesztendős színházi hagyományait s az intézmény közel kétévtizedes önálló színházi létét annak a mélypontnak a következményeitől, amelyre fokozatosan eljutott. Az új évad örvendetes fordulatról tanúskodik. Megerősödött mindenekelőtt a színház felelős szakmai-művészeti irányítása, s a megváltozott feltételek közepette átalakult - művészi erejében konszolidálódott - a társulat. Jó nevű, a szakmában elismert színművészek szerződtek ide vagy szerződtek vissza. Emellett az átgondolt, felelősségteljes műsorterv is segített visszahódítani a közönség bizalmát. Az átlagban igen jó színvonalú előadások alapján pedig végül is sikeres évadról számolhatunk be. Már az évadnyitó előadás, a Sirály formailag új, modern hangvételű színpadra állítása is mintha azt jelezte volna, amit az időtájt így emlegettek szakmai körökben: „Kaposvárott új színház készülődik . . ." Csehov drámái a közfelfogás szerint a lélek mélyén játszódnak, „a mű szöveg alatti rétegeiben". Konfliktusai a lélektanilag is remekül árnyalt párbeszédek között feszülnek-formálódnak igazi drámai anyaggá, jóllehet a hagyományos értelemben vett drámai cselekmény szintjén alig történik valami. S ezt a keveset is általában - már-már tradíció ez is - eredeti, naturális környezetben szokás játszani, a zártság, a menekülés, az elvágyakozás, a korabeli tespedt orosz vidéki élet rekvizítumaival, amelyek a jellegzetes csehovi atmoszféra megteremtésének is fontos külső eszközei lehetnek. Zsámbéki Gábor, a kaposvári előadás rendezője azonban szakított a konvencionális színpadtérrel. A tárgyak, kellékek, jelmezek itt is jelentős funkciót kaptak. Maga a csehovi dráma azonban Szinte Gábor nagyszerű jelzett díszletei között, egy fekete drapériával, illetve sötét háttérrel övezett színpadon izzik. A színpadtér fókuszában jól láthatóan és mindvégig jelképszerűen ott marad Nyina és Trepljov rögtönzött színpadi emelvénye, körülötte művészetről vitáznak, emberi kapcsolatok szövődnek, emberi sorsok kanyarodnak a jobb és szebb élet tiszta vágyaival zsákutcába. Zsámbéki fényeffektusai a színpadnak mindig csak azt a részét, azt a pár négyzetmétert láttatják, ahol éppen történik valami, ahol a feszülő dialógusokban ez a dráma éppen tovább ível tragikus vége felé. - Jól sikerült, megrendítően szép Csehov előadás tanúi lehettünk, ahol valamennyi szereplő a teljes érzelmi és gondolati azonosulás hőfokán, egységesen, összehangoltan tolmácsolta a művet. A Pécsi Nemzeti Színház tavalyi, A kutyás férfi előadásához hasonló Csehov-élményt jelentett számomra ez a Sirály-bemutató. Szereplői közül Molnár Piroska Sirályát, Olsavszky Éva ma is csillogó, de már nem fiatal Színésznőjét és Szabó Ildikó döbbenetes alakítását, kiégett életű, vodkázó-szivarozó Másáját emelhetem ki, mint a produkció kiugró egyéni teljesítményeit. Sütő András romániai magyar író. Egyik legolvasottabb elbeszélőnk itthon is. Különösen az utóbbi években, miután Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye két kiadásban is kirobbanó sikert aratott. Művei 1949 óta jelennek meg. Elsősorban a falusi élet ábrázolója. A falu megváltozott életével foglalkozik, oly módon, hogy az események mögöttes lelki változásait is rögzíti, népi ihletésű, egyénien színes nyelven. Kritikusai ezért a mai magyar próza egyik legfigyelemreméltóbb stílusművészeként emlegetik. Elbeszélések mellett színműveket is írt. Eddig három jelentősebb vígjátékát mutatták be: a Fecskeszárnyú szemöldök és a Tékozló szerelem című