Jelenkor, 1972. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám - Bodri Ferenc: Kiállítási napló
repelt - nemcsak a misztikus élmény adja elsődleges jelentését. Inkább valamelyes népi ihletettség katarzisa, a primitív munkák romló anyaga elnémult világok üzenete lehet, egy kissé talán az egykorvolt magyar középkoré. Azé a múlté, amikor még a szellemi kontinens része volt a magyar paraszti vidék is, Cluny és Padova (meg Prága vagy Krakkó) szellemsugara akár egy alföldi vagy dunántúli magyar faluig elért. Nosztalgia ébred általuk az elveszett béke, a nagyvilág közössége iránt, de Szántó Piroska képei felidézik egyben Juhász Gyula pápai Krisztusát is; paraszti Messiások ezek, várva várt boldogság hírhozói, egyben szimbólumai. Az elszakadás gesztusát viselik testükön, a mindegyre csodaváró és egykori paraszti fájdalmakat. Az összehangzó sorozat mindegyike más és mindegyre azonos: az ország sokféle tájairól küldött múltbéli üzenet. Jó lenne látni albumban a sorozat darabjait, az ezt követő Magyar Pietát is, még meg nem született társaikat. Az esztergomi Zodiakus Klubban megvalósult tárlat a gazdag oeuvre 15 képét mutatta be, nagy gonddal és lemondásokkal válogatott anyagot. Az első kiállított kép 1965-ben született, egy itáliai utazás ihletéséből való, a San Zeno kapu. Előtte egy Vas István-vers motoszkál bennünk, a Nagy Teodorikról és az ördögről szóló, közös élmények gyermekei. A legújabb kép a Magyar Pietá (1972), a pólusok között két termékeny év kiemelt darabjai (1965, 1969). Jól ismert és nagy utakat bejárt művek ezek, a műcsarnoki tárlat után (1970) egy alföldi sorozat (Debrecen, 1970), majd Győr (1971) és most Esztergom következett. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt véljük, hogy Szántó Piroska festészete mélységesen asszonyt és átszellemülten metaforikus világ ez! nagy kiteljesedéséhez érkezett. Ez a piktúra „ .. . meg tudja szólaltatni a virágokat . . .", „a festőnő kihallgatja a napraforgók beszédét..." - írták már kritikusai. A tárlat monumentális darabja a szombathelyi zeneiskola számára tervezett faliszőnyeg kartonja. A Cantata Profana egy sorára épült nagyméretű munka („Ezer ágabogán ezer misegyertya . . .") nemcsak a bartóki művet idézi, bár elsősorban annak súlyos harmóniáit villantja fel. És aligha illusztráció, inkább a bartóki művel közös talajból fakad, ott él mögötte ihletője is, a román kolindaszöveg. Ennek festői átlényegülése a mélységes zöldekkel és barnákkal súlyos gouache, élmények variációi a meseerdő díszletében, a csodálatos állatok igézetei. Fények lopóznak át a lombozaton, virágok és a szarvas ágbogán megtelepült gyertyák félénk fényei. A páva tollazatának felsejlő színpompája - és ott tartunk, hogy megállapíthatjuk: a korpuszok sora és ez a mű egy tőről fakad, azonosak a szellemi indítékaik. A faliszőnyeg-terv Szántó Piroska művészetének kiemelkedő állomása, esemény, mely önmagában is elegendő lenne egy kiállításra. De mögötte sorakoznak kedves ismerőseink: Az elsüllyedt katedrális, A halak miséje, a Pingvinek szigete, az Ég és víz, a Szindbád hajói - az utóbbi évek jeles reprezentánsai. Egykorvolt élmények, az olaj és a filc testvériesüléséből születtek, a fekete-fehér és az arany változásaiból a továbbiak (Zenit), a virágmetaforák álomkertjei. Az olaj- és fémfesték közösségében egy belső csillogású képsor darabjai, majd a sokszínű krisztusok. Az itt bemutatott legrégibb kép eredetéről nem olvashatni eddig sehol sem recenziót, címét sem őrzi a katalógus, pedig az emlék szóra érdemes. Szántó Piroska a második világháború idején kétszeresen üldözött: egyrészt származása, másrészt meggyőződése miatt. Hosszabb időt tölt illegalitásban, idegen papírokkal egy Esztergomhoz közeli faluban, Bajóton éli az itteni parasztok életét. Az általuk nyújtott menedéket rajzokkal hálálta meg, szép grafikai sort készített környezetéről. A mostani megnyitóra is előkerültek a művésznő bajóti ismerősei. Ennek a grafikai sornak egyetlen darabja fogadja a tárlatlátogatót, egy szénrajz, de az esztergomi múzeum évek óta tervezi a teljes anyag illő bemutatását. Szeretnénk, ha e második itteni kiállítás után valóra válna a korábbi terv is: a gesztus megérdemli, nem kevésbé a rajzok szépsége is.