Jelenkor, 1976. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám - Kovács Sándor Iván: Egy képzelt irodalomtörténettől a valóság rendszerig (Weöres Sándor antológiája a magyar költészet rejtett értékeiről és furcsaságairól I. rész)
az adatok is használhatóbbak, mint akármely lexikonban. Amikor például Krúdy „az öreg Szinnyei"-hez utalja az olvasót Sarolta grófnő álnevei ügyében, bizony hiába ütjük fel a XIV. kötetet, ottan csak Sándor grófot találjuk. Gulyás Pál írói álnévlexikona már tisztázza a dolgot, a Széchényi Könyvtári katalógus mégis makacsul azt ismétli: Vay Sándor (1859-1918) író, újságíró, műfordító. Bízzuk hát Krúdyra magunkat, megpróbálván a tehetetlent, hogy minél kevesebbet idézzük. A Dabas környéki udvarházban született Sarolta grófnőt kicsiny gyermekségétől fiúnak nevelték, és „a magyar George Sand" mindig is komolyan vette ezt a szerepet. Amikor már divatos író volt Vay Sándor, „D'Artagnen és más férfias álnevek alatt..., Tőrt hordott zsebében, hogy férfinak eszébe se juthasson nőiességére gondolni... Fekete szivart szeretett a szájában tartani, amikor a régi Kerepesi úti lóvasúton a hölgyeket gavallérosan szemügyre vette ... kalapja mindig félre volt csapva rövidre nyírt fején, bergsteiger-cipőt viselt, mert az volt a férfidivat. . ." Krúdy szerint még követője is volt: „Simli Mariska fehérvári kisasszony, aki Vay grófnő példájából kiindulva, papi reverendában járta az országot, hogy soha meg nem jelenő műveire előfizetéseket gyűjtsön". Vay Sarolta Sándor művei persze megjelentek! Átlapoztam munkáinak tízkötetes gyűjteményét, s ilyen írásait olvastam figyelmesen: A Lónyaiakról (mert Psychét is Lónyay Erzsébetnek hívták), a Kurucok asszonyai (mert a legendás Losárdi Zsuzsanna, aki férfiruhában követte, majd egy máshonnan való „homályos adat" szerint állítólag vezette is a kurucokat, nyilvánvalóan önarckép). A tőrt rántó, kocsmázó, udvarló Vay Sándor (Sarolta) nemcsak Dabas és Ócsa udvarházait híresíttette el, megfordult természetesen a közeli rokon Czóbelek nyírségi pátriájában is. Eszéki törvényszéki bíró szerelemre gyújtott kába leányát éppen Nyíregyházáról szöktette el Grácig. „Azért a gráci Elefánt-szállodáig" - kerekíti ki a novellás tárcapoént Krúdy, mert „idáig tartott az útiköltség". A Psyché-Czóbel Minka-életrajzok összekapcsolhatóságának zárópoénját pedig Weöres Sándortól idézhetem, s ez ugyancsak a Nyírségbe, Szabolcsba mutat: Psyché férje, Zedlitz cseh báró „osztráknak képezte" két gyereküket, „német ajkú s a császárhoz hű alattvalóknak. És negyvennyolcas magyar lett mindkettő! A kisebbik, Mária, szabadságharcunkat végigszolgálta: honvéd mozgó kórházban ápolónő volt. Itt ismerkedett össze későbbi urával, Czóbel Endre szabolcsi földbirtokossal". Kiss Margit könyvének idézését ott szakítottam meg, ahol most folytatom: „Vay Évát Czóbel Imre (írónőnk atyja) vette feleségül, vele került Anarcs a Czóbel család birtokába. 1846. augusztus 15-én tesküsznek meg Berkeszen. Balogfalvi Czóbel Imre ekkor a 4. számú magyar huszárezredben mint főhadnagy szolgált. Egyébként német származású ... Családjuk az 1600-as években került Magyarországra és nemességet nyert, aztán összeházasodván régi nemesi magyar családokkal, szívvel, lélekkel magyar földbe gyökereztek..Költészet és valóság lassan összeelegyedik az én szinte képzeletivé váló kommentáromban is, hadd szögezzem le tehát világosan, hogy ezek szerint ha Psyché lánya mindjárt a szabadságharc után hozzámegy Czóbel Endre szabolcsi földbirtokoshoz (aki nyilván sebesült katonatisztként feküdt az ispotályban), a huszárfőhadnagy Czóbel Imre pedig 1846-ban vezeti oltárhoz Vay Évát, akkor ez a két pár kis időeltéréssel „azonosítható" ily módon Czóbel Minka Psyché „unokája"! Weöres Sándor lehetséges költői irodalomtörténet rendsztere, a Psyché tehát lényegében Czóbel Minka születéséig tart. A Három veréb hat szemmel, a költő valóságos irodalomtörténete és antológiája pedig tulajdonképpen Czóbel Minkával zárul, hiszen Reviczky (1858-1889), Komjáthy (1858-1895), Karay Ilona (1866-1881) és Szentessy Gyula (1870—1905) kronológiailag éppen a századvéget jelentik, Czóbel Minka viszont 1914-ben még jelentékeny könyvet ad ki, s az egyedüli az említettek közül, akinek hatása felnyilall éppen Weöres Sándorig. A Psyché és a Három veréb hatszemmel között ennyire szoros az alkotáslélektani és történeti kapcsolódás. (Befejező része következő számunkban)