Jelenkor, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1977-06-01 / 6. szám - Mátyás István: Csalog Zsolt: Kilenc cigány
nemzedék által átlagosnak tartott és sokszor — kissé igazságtalanul — lekicsinyelt hasonló korúaké. Nemcsak másokat néz kritikusan, hanem önmagát is. A balesetig az önkontroll a háttérben finom kontúrként húzódik meg, az ominózus esetet követően pedig felerősödik. A tárgyalás fokozott önvizsgálatra készteti: ,,Najn Iván és a büntetőeljárás bizonyos fokig két malomban őrölt. Utóbbi arra törekedett, hogy megértse Najn Ivánt, feltárja indítékait, ő viszont szintén saját magára figyelt, főleg saját magára, és nem a büntetőeljárásra. . . Furcsa, töprengő arca, logikus, kissé közömbös, kurta válaszai ellene hangolták a nyomozót, a bírót." Nem sokkal később kételyei erősödnek: „... azt is elismerte magában, hogyha a kilenc hónap alatt bármikor alkalma lett volna rá, habozás nélkül megpofozza, hasba rúgja, agyba-főbe veri a művezetőt. Elképzelhető, hogy ösztönösen, de mégiscsak elkövette a bűncselekményt." Erre a kérdésre mindvégig „nem tudom"-ot válaszol. Szerves egységben van e gesztusa is a régebbi — jóformán a felvételi elutasításától kezdődő — „minden mindegy"alapállásával: a nyomdászkodása alatti közömbössége — mint általa helyesnek tartott magatartás — a baleset után kérdőjeleződik meg igazán. Először Cseliéknél tett látogatásakor vetődik fel. Cseli kimondja, miért utálják az üzemben: „Hát. . . azt mondják, nagyképű vagy. Lenézed az embereket." A nyolcadik pontban pedig egyik döntő számvetésének leszünk tanúi: a faházas férfi epizódja (történetében és hangulatában is) hasonlít Nani nyomdai évére és attitűdjére, a fiú mégis másképp dönt jövőjéről. A férfi „tiszta lap"elgondolásával szembehelyezkedik: „Nem kezdhetek új életet, úgyse lehet abbahagyni a régit. Csak ezt folytathatom, akárhová kerülök." Ezt válaszolja a tárgyalás előtt apjának, mikor szemére veti közömbösségét. Vámos Miklósra is, mint a legtöbb fiatal íróra, jellemző, hogy különösen személyes élményanyagból komponál. Két novelláskötete (Előszó az ábécéhez, 1972 és a Jelenleg tizenharmadik a listán, 1973) is ezt bizonyítja. Hangvétele szatirikus, sokszor groteszk, ritkán nosztalgikus (Példázat). Stílusa egyszerű, dísztelen, egyénien szellemes. Novellái legtöbbször egyegy poénra épülnek. (Pl. „Sorra érkeznek a meghívottak. Egy szép Opel az imént fordult be a sarkon. Megállt a lépcső előtt, aztán felment. A portás mélyen meghajolt. Egy kopasz FIAT 600-as a fa alatt tűnt fel." — Estély.) Szerkesztésmódjára jellemző, hogy a történetet állítja középpontba, az alakok külsődleges leírásával - tudatosan-keveset törődik; megelégszik egy-két jegy említésével. A Létra (abszurd rövid játék) főszereplői például: A sapkás, A bajuszos, A szakállas (pontosabban borotválatlan), A szemüveges, A nőnemű. Történet-koncentrikussága növeli írásainak agitatív funkcióját. (A hulla) A Borgisz egységes, szabályos szerkezete (9 fejezetes — „pontos") bizonyos mértékig korlátozza a novellába illő ötletek felhasználásának számát és arányát. Itt kevesebb zárójeles „hatásmondatot" találunk. Nani Iván - mint egy konkrét személy — e kritikus életszakaszának története a „novellaötletek" szűrője: megenged a 8. pontban egy régebbi novellaötletet (Faház), vagy akár a Katona történetem Zecséje és Najn Iván közötti párhuzamot „az Előszó osztályon felüli étterem étlapjához és Iván kispalai restis öregasszonyának összevetését - hogy csak a legjelentősebbeket említsük —, de kizárja a történetbe nem kapcsolható Jutka írását, stb. A Borgisz — Vámos első regényírói bemutatkozása — újabb bizonyíték írója alapos és biztos valóságismeretére, precíz szerkesztésmódjára, szereplőinek tömör és találó jellemzésére. HUDI JÓZSEF Csalog Zsolt: KILENC CIGÁNY Múltjáról és jelenéről, az életéről beszél kilenc cigányember — férfi és nő, öreg és fiatal — Csalog Zsolt Kilenc cigány című, új könyvében. Első kötetének — Tavaszra minden rendben lesz — egyik méltatójától kölcsönzött műfaji megjelöléssel élve „novella-riportokat" tartalmaz a kilenc cigány. A publicisztika és a szépirodalom, a riport és a novella határán álló írásokról van szó, legalábbis hangvételüket, formai megoldásaikat, megszerkeszté